Reggel óta tudom, hogy különösen szeretnivaló vagyok (amúgy is, de ilyenkor különösen), amikor épp egy frissen mosott farmerba próbálom magam beleugrálni egy sapkával a fejemen.:) A sapka ilyenkor azért kell, mert a hajamat néha elalszom és a sapka segít rajta a leggyorsabban.:)

Útközben munkába jövet, mikor Kevin épp a tegnapi CSI láncfűrészes feldarabolós részét mesélte, amit sikeresen elaludtam, szóval éppen akkor... megpillantottam az út szélén Henryt az exférjemet, aki mellesleg majdnem lelépett elénk az útra és bár várható volt, hogy egyszercsak úgyis látom, mert minden nap a munkahelye előtt megyünk el, mégis váratlan volt és ez a váratlan "találkozás" hirtelen felül is írta bennem ezt a múltkori bejegyzést, és egyáltalán nem érzem, hogy bármikor is szívesen futnék vele össze véletlenül a városban. Én tényleg maximálisan magam mögött hagytam már ezt a sztorit, a múltam ezen része már-már semleges, lenne... ha ilyenkor nem döbbennék rá arra, hogy valójában mennyire nem értem még mindig az akkori önmagamat, és hogy ez az egész mennyire idegen volt tőlem és tényleg, totálisan érthetetlen. Persze tudom, hogy mindez kellett, hogy az legyen, ami most van és más ember lennék, és pont azért kellett, hogy megtörténjen, hogy az az ember legyek, aki lettem és pont azért történt meg mert az az ember voltam, aki voltam. Satöbbi. Szóval persze értem én, de akkor is fura, hogy ez az egész megtörténhetett.:) Mert tudom, hogy akkor feladtam magamat... csak így történhetett meg... és nem hittem abban, amiben egyébként mindig is hittem és később is hittem és most is hiszek, hiszen most már valóság. Akkor is, amikor megjegyzi, hogy mennyire szeret, mikor egy sapkában egy farmerba próbálom beleugrálni magam.:)

Holnap viszont elutazik a hétvégére a világ végére. Nagyjából a világ végére, cégügyileg szórakozni én meg már hetek óta kiírtam magam holnapra szabira, mertháthogy ebben a korban már ünnepelje magát az ember inkább azzal, hogy nem dolgozik, de elbizonytalanodtam, hogy akarok-e egész nap otthon lenni egyedül, de mivel végülis holnap estére van programom, így azt hiszem mégis inkább otthon maradok. 

Amúgy a Black Opium biztos, hogy nem az én illatom. Ha még nem mondtam volna.