Túl vagyok a szokásos éves parámon. Megnyugvás.:) Így most már aggódhatok a repülésen, mert közben ma az is kiderült (ami amúgy az elmúlt napokban bizonytalan volt), hogy tényleg utazunk jövő szerdán. Kicsit vegyes érzelmekkel, de nyilván szarul hangzana, ha most ezen nyifognék, miközben amúgy ez egy tök szuper dolog, csak ugyebár a sorsnak megvan az a természete, hogy maga szereti rendezni a szálakat, így picit visszavett az izgatottságunkból. Próbálom Kevintől eltanulni, hogy az amúgy általunk nem befolyásolható dolgokon ne aggódjak annyit, de még egyszerűen nem megy.:)