Néha azért jó visszaolvasni a blogban régi dolgokat (pendrive-on elmentve), mert jó ráébredni, hogy nem minden úgy volt, ahogy én emlékszem rá. Ezek persze nem a korral járó szenilitás első jelei, csak egyszerűen másképp maradnak meg a dolgok. És sokszor "rosszabbul", mint a való valóság, de mégis évek, évtizedek alatt képes vagyok elhitetni magammal és valóságosnak hinni, hogy sok minden másképp történt. Ilyenkor a győzködés szem számít, kötöm az ebet a karóhoz, aztán pár hét, hónap múlva mikor véletlenül belebotlok egy-egy bejegyzésbe (mert éppen valami mást keresek) rádöbbenek, hogy "Ó, tényleg, az tényleg úgy volt". Most épp egy régi álmomat kerestem, mert tisztán emlékszem, hogy egyszer leírtam, de úgy tűnik mégsem. New Yorkos volt, virogos, taxis és erről a dalról jutott eszembe.