Születésnapi anziksz

Tudom, hogy nem kerek, de nekem valamiért kerekebb, mint a többi.:) A boldog harmincötödik.:)

Nem tudom mit gondoltam régen, hogy milyen lesz az életem harmincöt évesen... de innen nézve nem is számít, mert nem érzem, hogy lenne bármi (bármi nagyon komoly dolog), amit el kellett volna érnem, vagy meg kellett volna élnem, csak másképp alakult. Nincs bennem nagy hiányérzet... bár vannak momentumok, amiket mindenképpen kihagytam volna az elmúlt harmincöt évből... de arra már rájöttem, hogy az élet nem kívánságműsor, pláne nem pöttyös lányregény.:) Régen biztosan nem gondoltam arra, hogy 31 évesen egy temetőben sétálva meg kell találnom a helyet, hol nyugodjon apám. Régen biztosan nem gondoltam arra, hogy 29 évesen elvált nő leszek (bár a direktor úr szerint egy nagyon szexi és bátor dolog... mármint szexi az elvált státusz, és bátor maga a válás). Mivel nem gondoltam, hogy elvált nő leszek, így azt sem gondolhattam, hogy másodszor is férjhez megyek. Páros évben.:) Régen biztosan nem gondoltam arra sem, hogy egyszer besétálok eegyedül a direktor úr lakásába, a direktor úr kulcsával, mert otthon hagyta a noteszét és sürgősen el kell hoznia valakinek. Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy "valakije" leszek a direktor úrnak. Arra viszont sokszor gondoltam, még úgy tizenöt éve is sokszor, hogy szeretnék abban a házban élni, ahol végülis most dolgozom és majdnemcsak több időt töltök, mint otthon (legalábbis ébren biztosan). Valószínűleg nem lenne egy különösebben nagy élmény itt élni, azért mindenképp érdekes, hogy így alakult az élet. Azt sem gondoltam sok-sok évvel ezelőtt, hogy több olyan hely is lesz a világban ahol "otthon leszek benne", pedig de, és ez(is) mindenképp szerencsés. Azt is gondoltam viszont régen, hogy harmincöt évesen nem lesz gyerekem, és nem is lett. Azt is gondoltam, hogy ekkorra már baromira jól fogok beszélni lengyelül, ehhez képest... hagyjuk... szóval ez valami olyan apróság, amit a következő 35 évben pótolnom kell. Bár inkább kicsit előbb.:) És nyilván ezer apróság, amibe ha bele gondolok, mind azt hiszem, hogy nem gondoltam volna.:) Mindenképp valamiféle mérföldkőnek tekintem a 35. születésnapot... bár tudom, hogy igazából semmi nem változik, de valahogy így voltam a 21. szülinapommal is. És persze a 28.-at sem hagyhatom ki a sorból. Pláne ha hozzáteszem, hogy az a fixa ideám, hogy ebben a hét évenkénti dologban van valami.:) 

Hát így valahogy. Röviden a fontos szülinapokról. Nem röviden meg majd egyszer. Máskor.:) Hét év múlva.:)

Ui.: És bevillant a tegnapi hangulat. Május. Balcsi part. Déli part.