Sikeresen átugrottam, hogy meséljek a karácsonyi töltött káposztáról, az újévi fogadalmak nélküli szilveszterről, az eközben vagonszámra elfogyasztott baileysről :), a "mindjártittazesküvő" részleteiről, meg arról, hogy mindeközben kábé milliószor leírtam volna, hogy milyen furák az emberek. Konkrétan hülyék.:) Tisztelet a kivételnek, persze. Sokszor és sokadszorra rádöbbentem az elmúlt hetekben, hogy mennyire balfék vagyok, hogy tulajdonképpen nem olyan emberek vesznek körül (kvázi barátok), akikkel úgy igazán hasonszőrű lennék vagy igazán egyformán gondolkodnánk (vagy legalább közelítenénk a hasonló gondolkodás felé), vagy akik mellett legalább önmagam lehetnék. Ez a a hétvégén volt a legszembetűnőbb, mikor elbúcsúztattam már semmilyen értelemben sem létező lányságomat egy kisebbfajta buli keretében. Mindenképpen azt kell mondjam, hogy jó volt, de semmiképp sem extraszuper vagy valami hasonló. A helyzetet Fish mentette meg, aki egyszercsak megjelent a buli közepén, mint meglepetéééés és tényleg az volt, én meg a nyakába ugrottam és hálát adtam istennek, hogy véééégre, elkezdődik a buli.:) Fish színész, és nagyjából ez egyetlen olyan színész, aki iránt barmiféle rajongást is tanúsítani tudok, azt is csak nagyon lájtosan... hiába, nem vagyok egy rajongó alkat. Mindenesetre nagyon örültem, hogy betoppant, és végre felszabadultan tombolhattam, mert volt hozzá partnerem.:) Nagyon tud hiányozni néha ez a tombolás. Kevin nem annyira tombolós... (bár amit mesélt a legénybúcsúról...:), mások meg még annyira sem, mint Kevin, így nehéz helyzetben vagyok.:) Ez persze csak egy része a barátokkal való nem passzolásomnak. Inkább úgy érzem, lelki szemetesláda vagyok és bele kényszerítenek egy konvenciókkal kibélelt skatulyába (ha ez jelent bármit is). Az egyetlen és abszolút kivétel Kevin, aki pont azt szereti bennem, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok. De azt hiszem kár álltatni magam, hogy a barátaim a barátaim, vagy legalábbis nem olyanok, mint szeretném. De gondolom még bárhogy alakulhat.:)