Amikor valójában nem akarsz valamit részletesen elmesélni, mert még annyi jelentősége sincs, hogy foglalja a helyet az a pár sor... akkor az általában elmeséletlenül marad.
De visszaolvasva régi dolgokat... rádöbbenek, hogy régen is rébuszokban beszéltem és némely ponton sajnálom, hogy évek távlatából már nem tudom, hogy mit, miért, miről, kiről írtam... ezért néha mégiscsak le kell írni dolgokat az elejétől a végéig.
Mondjuk egy fél mondattal sokkal nyomatékosabb lenne. Csak senki nem értené.:)
Revideáltam az álláspontom... és úgy vagyok vele, hogy nem kell mindent leírni.
Megkeresem majd inkább azt a nyomatékos fél mondatot.
Megkeresem majd inkább azt a nyomatékos fél mondatot.
Szóval, szerintem a férfiak sokszor azt hiszik, ők mindent visszacsinálhatnak és ha valaki találkozik velük még évek múlva is akkor még gondol néha rá, És akkor még lehetne valami, nem sok csak mondjuk ágyba bújás a régi szép idők emlékére.A boldog nő mindig vágykeltő. Az hogy mi van az ő életével már nem tartozik rád, mert nem a te életed része többé.Neked már más van. Szerintem ne bánd de most már tudod hogy ennyi volt és tényleg vége. Örülj.by vöröscicus
VálaszTörlésNem bánok semmit, rosszul esett, ahogy viselkedett. Önző volt és szerintem nem korrekt. Én csak azt sajnálom, amit írtam, hogy azt a jó érzést vette el, ami elfogott ha néha eszembe jutott. Az meg hogy vége, mármint minek? Merthogy bennem ennek réges régen vége volt, ha esetleg nem lett volna egyértelmű. Ez most kiegészült annyival, hogy még csak eszembe sem fog jutni, hogy jó lenne néha látni. Mert nem lenne jó.
VálaszTörlés:)
Amit a végén írtál arra gondoltam, hogy már eszedbe sem fog jutni, hogy jó lenne néha látni. Az én volt barátomnak is volt egy húzása (a számos egyéb mellett) amire már azt mondtam, hogy ismerhettem ennyire félre? Azóta már nem is tartom vele sehol a kapcsolatot. by vöröscicus
VálaszTörlés