Jött a telefon a Közel-Keletről, hogy ne haragudjak, hogy elfelejtette, hogy megint egy évvel öregebb lettem.:) Csak három embertől esett rosszul furán, az egyik ő volt.* De cserébe lehet, hogy szeptemberben  Krakkóban találkozunk.:) Mézesmadzag... pedig Aidával Krakkóban, az legendás...:) Ezt is el kéne mesélni... :)) Na, ilyeneken szoktam nosztalgiázni.:)))

És ha már itt tartunk... tudom értékelni magamban azt a képességet, hogy pillanatok alatt képes vagyok totálisan elrugaszkodni a valóságtól... és mondjuk puszta passzióból eladó lakásokat nézegetni Krakkóban... hiszen csak néhány tíz millió kellene hozzá és amúgy is, miért ne lenne lehetséges, hogy egyszer úgy alakul, hogy...:) {Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.}

Azért mennyire szép az élet... 2010. februárjában ez volt a szülinapi kívánságom: nem lehetne, hogy valaki bepakol egy kocsiba... elvisz Krakkóba... megáll velem a Wawel falánál... energia... megitat velem egy forró csokit a Ryneken... meg pár vodkát... eszik velem káposztalevest... és sétál velem a sötét utcákon éjjel...? ... Hát ezért is imádom Kevint.:) Pedig akkor még sehol sem volt.

És egy kis hír a nagyvilágból: Hakuna Matata

*update 15¹⁷: még egy "ne haragudj, de elfelejtettem... de a nyolc napban még benne vagyok" levél jött.:) (még tegnap, csak most olvastam) Hiába, a régi barátnők, mégiscsak régi barátnők.:)
Egy főre zsugorodott a listám.:))) Tőle viszont, tényleg fura....