Miután hétfőn írtam egy levelet, hogy mikor találkozzunk a héten... és most, péntek háromnegyed kettőkor még nem kaptam rá választ... végül is egy kisebb vargabetű után azt mondhatjuk, hogy ezt a barátságot most már hivatalosan is kidobtuk a kukába. Nyilvánvaló, hogy vannak elvárások, amiknek sosem tudtam megfelelni... valószínűleg most
már nem is akartam. De... már legalább nem lesz bennem hiányérzet... most már tudom, hogy már túl voltunk azon a bizonyos ponton... és ezért valószínűleg kár volt próbálkozni... mert vannak dolgok, amiket nem lehet visszahozni. De minden közös élményünk nagyon értékes marad számomra... Végszó.
Holnap irányt veszünk és elutazunk kicsit a Viharsarokba vidéki rokonokat látogatni. Végre megmutatom Kevinnek nagyszüleim régi házát, amerre muszáj mindig elmenni, hogy nehogy valaha is elfelejtsem melyik volt az a ház... amit néha megnézek a neten, hogy nem árulják-e véletlenül... amit ugyan meg nem vennénk, csak jó eljátszani a gondolattal.:)
Haladok a karácsonyi díszekkel... de borzasztó lassan és mivel még nincs kész darabom... mert olyan lassan haladok a munkafázisokkal... szóval még mindig nincs képem róluk, de azért lassan lassan majd csak lesz.:)
Amúgy jóság van... és ez jó.:)
A könyörtelen változások...nekem is voltak emberek, akikre mindig úgy gondoltam, mellettem lesznek vagy legalábbis beszélő viszonyba maradunk, de nem. by vöröscicus
VálaszTörlés