Annak a bizonyos barátságnak a margójára...
Hogy is mondjam, hogy jól mondjam... Kicsit fura, hogy mennyire szerettem volna "rendbe hozni" és mindig azt hittem, hogy hiányzik... ő vagy talán csak annak a régi barátságnak a hangulata... és lassan rá kell jönnöm, hogy mégsem. Azt hiszem, erősebb volt bennem az akarat, mint a valódi érzés... Mégis azt érzem, hogy kellett ez... még akkor is, ha most még nem egyértelmű, csak sejtem, hogy úgy alakul, hogy nem alakul semmi... és még csak nem is gondolom, hogy baj lenne... szóval így kellett lennie. Túl sok minden megváltozott... nyilván mi is... és akkor, akkori élethelyzetünkben tényleg úgy tűnt, hogy ez a barátság tűzön-vízen át... Most meg inkább úgy érzem, inkább az ismeretlen, inkább új barátok, ha úgy hozza az élet...