Olyan kíváncsi lennék sokszor a tudatalattimban zajló dolgokra... mert ha igaz, hogy az álmok a tudatalatti üzenetei... akkor valószínűleg igen sok minden zajlik ott legbelül a tudatom rejtett kis zugaiban. 

Annyi mindenre nincs válaszom, és éberen nem is nagyon értem... hogy például miért van bennem (szakmai) megfelelési kényszer a direktor úrral szemben... miközben azt gondolnám, hogy nincs... mert amúgy nem is igazán számít... de a tudatalattim szerint meg úgy tűnik mégis van. 

És miért nem léptem túl rég elmúlt barátságokon... legalábbis ezt üzengeti a tudatalattim... miközben mondjuk ébren is tudom, hogy nem léptem túl... csak azt nem értem... tök tudatosan, hogy miért nem? Ez az egész amúgy is olyan megfoghatatlan bennem... és mesélem reggel Kevinnek... és mondja, hogy pedig nem is szoktam emlegetni... nem persze, mert felesleges és én is tudom, hogy annyi az egész, hogy el kéne fogadni... ez a barátság landolt a kukában... Ó, milyen szomorú... és tényleg bennem ez valamiért most már évek óta valami apró szomorúság... nem kattogok rajta, csak így néha előjön, mikor a tudatalattimból felbukkan egy üzenet. 

Érdekes...