A tegnap este meg tényleg tök jól sikerült. Sunnyval találkoztunk, később csatlakozott a barátnője (most találkoztunk először), majd jött tesóm is. Jól esett a bor is, gyorsan telt az idő is, a kedvünkkel sem volt probléma... úgyhogy reggel el tudtam volna képzelni, hogy még egy kicsit aludjak. De egy algofelx meg a friss levegő mindent megoldott.:) 

Ennek örömére ma este megint koncertre megyünk, de azt hiszem a fogyasztásomat kizárólag limonádéra fogom korlátozni.:) Ó, fiatalság bolondság... miközben már nem is annyira, épp nosztalgiáztunk Sunnyval, hogy már harmincnégy éve... apáink jó barátok voltak még az egyetemről, aztán a barátság megmaradt, a két család meg össze járt. Sokat voltunk együtt, és például a Pesthez való kötődésem mindenképp akkor alakult ki, a belvárosi polgári hangulat, a gangra nyitott konyhaablakon kiáradó illatok, az Andrássy út fényei, a Zeneakadémiáról kiszűrődő zsibongás emlékei és egy ember, aki olyan, mintha a testvérem lenne. Ritkán találkozunk, bár mostanában talán sűrűbben, de mindig az a klasszikus érzés, mintha nem is telet volna el az a néhány hónap. És ez jó. És mert Kevinnel is jól kijönnek, Sunny barátnője is aranyos és jó fej, remélem majd sűrűbben lesznek ilyen esték.