Gondolatban remekül megy az írás... A hétvégén (még az előző hétvégén, csak azóta  itt fekszik félig piszkozatban) például sokszor eszembe jutott az egyik Zorán dal és biztos voltam benne, hogy majd megírom... hogy milyen utálatos tud lenni a vadszőlő. Mert mindent befut.

Kezd virágozni a bodza a kertben és fura érzés, hogy egy hét mennyire kétfelé tud szakadni... tart hétfő reggeltől péntek délutánig és péntek délutántól hétfő reggelig. A rövidebb szakaszokat jobban élvezem... mily meglepő.:) A hétköznapok is mozgalmasak, de mégis péntektől vasárnapig... akkor nem kell ide bejönni.:) Bár a nagyon rossz hangulat elült és a viharfelhők elvonultak, azért valami nem az igazi, de eszembe jutott Epiktétosz... "Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek."... és mégiscsak az én döntésem, hogy itt vagyok. Kényszerítő körülmények most nem számítanak.:) Viszont legalább a direktor úr bókol, ha tetszik neki az új frizurám (új, mert megint rövidebb :) és most úgy tűnik tetszik neki. Nem mintha szempont lenne, de azért jól esik.:) De maradjunk a bodzánál. Tavaly vettük a "házat"... idézőjelbe téve, amúgy hétvégi. Kicsi ház, nagy gaz. Mégis varázslat volt. Hát belevágtunk. A gaz makacs jószág, de a ház szépült, a fű nőtt, így már rá sem ismerni. Talán majd mutatom. Képeken.:) És már majdnem nyár van és úgy néz ki, hogy ebből megint Badacsony lesz meg Kℛakkó.:) Csak mert az jó nekünk. Három éve épp azt emlegettem, hogy kilenc évvel ezelőtt május 8-án blogolni kezdtem. Ó micsoda kilenc év.:) Regény lehetne. Ehhez képest a mostani blogolásom dög unalom lehet.:) Hiába a boldogság kevésbé inspiráló. De jó ez így, jobb nem is lehetne.:) Felkiáltójel. Csupa nagybetű.:)

De ki van Amerikában?

16.34 Sejtettem.:) Hozzál képeslapot.:)))