Cím nélkül

A hétvégén lebetegedtem, az éjjel meg esett a hó. Ennyit a tavaszváró hangulatomról. Két napig fetrengtem otthon és izzadtam a láztól, tegnap képtelen lettem volna bejönni dolgozni, ehhez képest ma már szinte teljesen jól vagyok, csak pici fáradtságot érzek. Gyorsan jött, gyorsan ment, lekopogom, bár megszenvedtem. De hogy ma reggel tényleg azt látom, hogy esett a hó... attól majdnem rosszul lettem. Skandalum. Viszont felfedeztem, hogy júliusban Wadowicében jazz fesztivál lesz és az egyik fellépő Chris Botti, akit imádok és játszom a gondolattal, hogy jó lenne ott lenni, de a lehetőségekhez képest annyi mindent szeretnénk a nyáron, hogy erről lehet, hogy képes leszek lemondani. Pláne, hogy július végén amúgy is tervezünk Krakkóba menni. Meg amúgy is, még elképzelni sem tudom, hogy mi lesz a munkával a nyárra. Egyelőre olybá tűnik, hogy az elképzeléseimnek megfelelő új állás még nem talált meg, és igen, vannak dolgok amikben nem akarok túl nagy kompromisszumot kötni. Ugyanakkor az új főnök közel sem olyan borzasztó, sőt, még azt is mondhatnám, hogy könnyebb vele együtt dolgozni, mint a volt főnökömmel. A stílusa teljesen más, amit nehéz megszokni, de azért nem lehetetlen. Viszont az tutibiztos, hogy nekem van a legnegatívabb energiavámpír kolléganőm az egész föld kerekén! 

Január, február, itt a nyár!

Szerettem ezt a telet, de most már jó lenne, ha vége lenne. Szeretném már hordani a csinos színes dolgaimat, végre nem felvenni a télikabátot, és úgy egyáltalán, szeretném már érezni a tavasz illatát.:) Tudom, még várnom kell. Viszont, tegnap Feri annyira szuper napszítta hajszínt varázsolt nekem (sosem volt még melírozva a hajam), hogy ez még egy lapáttal rátett a tavaszváró hangulatomra.:) Az idén valahogy nagyon előtérbe helyeztem a praktikumot, mármint ami az öltözködést illeti... szóval farmeren és pulcsin kívül szinte csak a karácsonyi időszakban volt rajtam más, és egy ideig ezt élveztem is, de most már vágyom a szuper tavaszi ruháimra.