Hazafelé

Egy bogár zümmög mellettem. Várom, hogy induljon a hév.

Almás pite

Fruzsi kérdezte, de hátha mást is érdekel, itt az almás pite receptje.:) (Az eredeti innen, ezt módosítottam.)

Hozzávalók

A tésztához
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg teljes kiőrlésű zabliszt
20 dkg fehér liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só
6 dkg xilit
2 db egész tojás
20 dkg kókuszzsír (olvad állapotban)
2 dl görög joghurt

(A fehér liszt helyett persze lehet csak teljes kiőrlésű liszttel is csinálni, én úgy is csináltam már, meg így is. Mindenhogyan nagyon finom lett.:)

A töltelékhez
2 kg alma
fél citrom leve
2 ek fahéj
2,5 ek xilit

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy nagy gáztepsit béleljünk ki sütőpapírral.

Keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd adjuk hozzá a tojást, kókuszzsírt és görög joghurtot. Alaposan gyúrjuk össze (egy rugalmas tésztát kell kapjunk), majd tegyük hűtőbe (kicsit megszilárdul, utána újra át kell gyúrni, hogy visszalágyuljon).

Az almákat reszeljük le, nyomjuk ki a levét, adjuk hozzá a fahéjat, a fél citrom levét, a xilitet és keverjük össze.

A tésztát vágjuk két részre, nyújtsuk ki a tepsi méretére. Fektessük a tepsibe, tegyük rá az almát, majd tegyük a tetejére a másik kinyújtott tésztát.

A tetejét kenjük meg tojásfehérjével, és alaposan szurkáljuk meg villával.

Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük, míg szép, világosbarna színt kap. 

Kicsit szomorkás a hangulatom

Kukába való ez a nap. Már reggel igen lehangolt voltam, bejöttem dolgozni, ahol ma rajtam meg a főnökömön kívül csupa új ember van... és már más arcok köszönnek vissza a régi emberek régi íróasztala mögül. Rosszul viselem ezt a fajta változást és ezt kimaxolta az elmúlt három hónapban a munkahelyem. 

Aztán nem sokkal később lesújtó hírt kaptam, pont az egyik "volt" kolléganőmtől, ami pluszban rátett egy lapáttal a hangulatomra. Nem tudok mit mondani. Nem tudok semmi olyat mondani, amiben hiszek. De még ha hinnék is, furán hangzana. Mert annyira reménytelen. Minden. Ez az egész. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Már csak csoda segítene, hogy meggyógyuljon. Azt hiszem. És nem, nem akarom, hogy újra eszembe jusson az a sok minden, amit apuval végigcsináltunk. Egyszerűen ki akarom zárni ezt az egészet. Képtelenség persze. De önző módon nem hagyom magam.

De azt mondtam már, hogy mennyire szeretem a Károlyi kertet? 

Vidámkodós

Az van, hogy nagyon rákaptam az almás pitére, meg úgy egyáltalán az almára. Úgy tűnik, ez az alma éve... úgyhogy ennyi erővel elutazhatnánk New Yorkba is (nem fogunk, de szeretek eljátszani bizonyos dolgok gondolatával).:) Viszont ez a pite isteni, teljes kiőrlésű meg cukormentes, rengeteg almával persze.:) Ma például ezt reggeliztem. Aztán búcsúebédelni voltunk a kollégákkal a Gozsduban (mert az egyik kolléganőnk elmegy) és egy olyan gyönyörű csokorral szaladgáltam a városban, hogy már attól jó kedvem lett. Nem mintha előtte rossz lett volna. Hihetetlenül feldob ez a jó idő, meg a napsütés, meg az is, hogy úgy tűnik egy laza munkahelyi nyár lesz az idei (most tudtam meg egy órája) (nem merem leírni, de ó yessss, annyira örülök). Na, például ez visszatart, mikor a váltáson gondolkodom. De ezt most hagyjuk. Almás pite van, meg szépvirág, meg tavasz. Meg este megint egy kis pakolás.:) De ma úgy csinálom, hogy ennek is örüljek.:)

Örülök

Nagyon jó volt ez a tanfolyam és nagyon jót tett nekem, hogy újra tanultam, mindenféle szempontból. Nem mondom, hogy csúcsszuper, hogy pont egy ilyen bazi nehéz nyelv a szívem csücske, de élvezem a kihívást és talán kellett ez az elmúlt pár év is, hogy kitartóbb legyek. Persze meglátjuk, a vak is ezt mondta. A csoport is nagyon jó, tök szuper kis estém volt velük, ami azért is jó, mert valahogy minden magamról alkotott elképzelés ellenére, mégis kicsit introvertált vagyok (ezt még leírni is fura) és annyira sok idő, mire önmagam leszek idegen emberek előtt, hogy nem éri meg a fáradtság. Aztán mégis mindig rájövök, hogy cimbizni milyen jó, és ha hagyom, hogy megkedveljenek meg megszeressenek, akkor mindig megkedvelnek, csak már ritkán hagyom, hogy odáig fajuljanak a dolgok.:) Valahogy mindig azt hiszem, hogy ilyennek vagy olyannak kellene lennem, hogy szeressenek... ami nettó baromság, mert egyrészt kinek kellenek olyan barátok, akiknek folyton meg kell felelni, másrészt meg az élet bizonyítja, hogy úgy is szerethető vagyok, ahogy vagyok... pontosabban, pont úgy vagyok szerethető, ahogy vagyok. 

Outfit

A piros cipő régi vágyam volt, piros (mintás) szoknyám meg nem volt már 13 éve.:)

Zanzásítva

Idő közben rengeteg dolog történt. Anyut elköltöztettük, a cuccait raktárba, őt hozzánk. Amúgy egész jól elvagyunk, igyekszem türelmes lenni, néha nem megy, de tényleg igyekszem jó gyerek lenni.:) A lakását átadtuk, szuper, ez már önmagában megérne egy üveg pezsgőt, mert nem szerettem azt a helyet, ahol élt, és nagyon örülök, hogy onnan elkerült. De pezsgőt majd csak akkor, ha már beköltözött az újba. Az még pár hét. A hétvégén a "régi" házban is pakoltunk még, lassan de biztosan annak is vége, még vár rám néhány konfliktus emiatt a bátyámmal, de ha ezen túl leszünk, akkor is bontok egy üveg pezsgőt. (Sok lesz a piálás.:) Vasárnap a telken voltunk, ahol a természet megint megpróbálta átvenni az uralmat a kert felett, úgyhogy egész nap füvet nyírtam, élveztem, jó volt, de estére totál kipurcantam. A múlt héten voltam kicsit kikapcsolódni és kicsit bandáztam, jó volt, most tényleg igazán kikapcsolódós volt, BK is ott volt, hónapok óta nem találkoztunk és megint tartottam tőle, hogy "hogy fog viselkedni", de annyira normális volt és jófej, hogy meg is voltam lepődve, nem volt se túl sok, se túl kevés, tudtunk értelmesen dumálni, és nem vette elő az évtizedes lemezt, hogy mi lett volna, ha. Szóval tényleg tök jó volt.:) Közben ugye a félévzáró teszten is túl vagyok, aminek ugyan nem volt túl nagy jelentősége, de azért örülök, hogy nem vagyok teljesen tudatlan, de tudom, hogy mi az ami a puszta tippelésnek volt köszönhető, úgyhogy van mit tanulnom a nyáron is. Ma még egy utolsó óra és egy picit lazulunk a csoporttársakkal is. Az éjjel azt álmodtam, hogy I.-vel, BK-val, és Kedvesatival interjút csináltak valami szabadidős lapban a túrázázás szeretetéről. A lapban összesen négy emberrel csináltak egy-egy interjút én meg megdöbbenve olvastam, hogy ugye ez valami vicc, hogy abból három ember a múltam egy-egy konkrét darabja, ráadásul a túrázásról beszélgettek.:D Vicces álom volt. Visszaszámolok, lassan évadot zárunk, és ugyan fogalmam sincs, hogy az idei nyár egy szopórolleren történő utazás lesz a munka szempontjából, vagy valami lazulós kis pihentetős séta, de mindenesetre várom. cserébe hoztam egy csomó képet, ó és pénteken még az outfitemet is lefotóztam, úgyhogy mindjárt azt is megmutatom.:)

Ez a szupi kis rózsaszín raktár

A Dunánál :)

Kilátás a munkahelyem hetedik emeletéről

A munkahelyem :)

Reggelente piac csak, hogy a napi alma adagom meglegyen :)

Ő pedig anyu cukker kiskutyija, imádom :)

Hogy mik vannak?!

Kilencven százalékosra írtam meg a félévzáró tesztemet, és ettől most roppant boldog vagyok! :)

Wtf

Sütézés volt ma, mert névnapoztunk. Egyszercsak megszólal az egyik kolléganőm: "Sokat egyél belőle Perla, mert irritálóan sokat fogytál."

Bocs.

Alakul. Halad. Történik.

Túl sűrű az élet. Már ha illik ilyet mondani az életre.:)
Anyu lakását pénteken eladtuk. Hétfőn költözik. Az új lakást ma megvettük. Június végén költözik. A kettő közti időt együtt töltjük, és bár tudom, hogy nem lesz ideális a helyzet, de azért örülök. Hétvégén rengeteget pakoltunk, rendet raktunk, takarítottunk, rá fért már a lakásra, és remélem, azért anyu is valamelyest otthon fogja érezni magát.

És ma megint főzőcskézős kedvemben voltam (imádok főzni, de tény, hogy kényszerből szinte sosem főzök), hagyma, csirke, paprika, cukkini, némi kolbász, rá egy kis tojásos sajtos szósz... úr isten, fantasztikus íze lett.:) Főzés közben nagyon szeretek egy pohár bort eliszogatni, és tök fura, de bevillant egy kép, még kb. ezer évvel ezelőttről... csak akkor tészta készült, nem csak hús és nem tavasz volt, hanem ősz a Börzsönyben, és mennyire furcsa, hogy mennyire más volt az életem, és akkor biztos nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen is lesz. És ez jó. És nem felejtettem el a pizzázást sem.:) Néha vannak ilyen kódolt üzeneteim, ezt nézzétek el nekem.:) 

Szóval főzőcskéztem, Kevin kicsit dolgozott, közben beszélgettünk, kortyolgattam az isteni finom boromat, és közben ez szólt a rádióban.:) Vicces.:)

 

Törökszegfű

Újfent el vagyok ragadtatva. A balett annyira csodálatos, hogy miközben nézed, mindent elfelejtesz, mindent kikapcsolsz és csak tátod a szádat a gyönyörűségtől. Nem, nem azért mert ilyen testű pasik rohangálnak a színpadon (egyébként nyakig fel vannak öltözve) :), hanem mert egyszerűen hihetetlenül szép, ahogy táncolnak.:) Még, még még, sokszor szeretnék menni az Operába.:)

Tegnap végre eljutottam Ferihez fodrászkodni, és már úgy vártam, hogy rittyent nekem megint valami jó frizurát, erre csinált belőlem egy Pistikét. Áááááá. Ki voltam borulva, az éjjel még jól el is aludtam a hajam, aztán reggel gyorsan megmostam, és így már nem is olyan borzasztó. Szóval csak 2-3 hét, és olyan lesz, amilyennek szerettem volna.:) 

Sikerült elég hamar hazaérnem (nyolckor), úgyhogy úgy döntöttem lazulás lesz. Töltöttünk egy pohár bort és nekiálltam cukkinis csirkefasírtot csinálni (első próbálkozás). Nagyon kezd belejönni nekem ez a sok zöldség, korábban alig ettem, most meg minden annyira ízlik. Na jó, nem minden, de próbálkozom.:) Közben Kevinnel megállapítottuk, ha nem vigyázunk ez a nyár is úgy fog eltelni, mint a tavalyi, hogy nem megyünk sehova, csak felújítunk, meg intézkedünk, mert anyu új lakásán is meg kell csinálni egy-két dolgot, anyósom lakásában is lesz némi felújítás és nálunk is be kellene fejezni ami elmaradt... és nem akarom, hogy ebből álljon ki a következő napsütötte négy hónap, úgyhogy holnap, ha nem leszünk túl fáradtak és lesz kedvünk (lesz-lesz), kinézünk a Rosaliára a Ligetbe.

A törökszegfű apukám kedvence volt

Ezek meg az isteni finom cukkinis csirkefasírtok

Görögzenenap

Ez csak egyet jelent, mélypont.:( Hagyjuk. Hosszú. Messzi.

De találtunk anyunak egy cukker lakást, nagyon örülök, jó helyen fog lakni, neki is tetszik és mindez megnyugtató... apró szépséghiba, hogy a tesóm megint minősíthetetlenül viselkedett. De tényleg hagyjuk. Utálom ezt az egészet, nekünk régen egy annyiratutijó családunk volt, még felnőttként is jártunk együtt nyaralni, szerettünk együtt lenni, olyan jó volt minden. Aztán jött a "sógornőm" és minden kezdett elromlani. Mikor konkrétan fizikailag bántott (a sógornőm), azon már nem tudtam túltenni magam, és oké, hogy nem vert meg, csak egy kicsit megráncigált, de azért ezt még senkiből nem sikerült kiváltanom, szóval nem oké. Aztán meghalt apu, és a maradék mindenség is darabjaira hullott és minden jó már csak szép emlék maradt.

Szóval görögzenenap. De csak azért, mert persze attól, hogy találtunk egy jó lakást, még nem szűntek meg a problémák, mert anyu, mint egy varázsló a cilinderből, mindig előkap egy újabb agyalnivalót, amin lehet aggódni, amivel engem jól fel lehet húzni. Hát így vagyunk. Ezt mondjuk akkor lehetne bírni maximum, ha nonstop vodkanarancsot ihatnék, de az alkoholizmus nem opció, így marad a görög muzsika. Tökélyre fejlesztettem, már nyitott szemmel is egy pillanat alatt Kefalónián vagyok és egy koktéllal a kezünkben heverészünk a napernyő alatt miközben a türkizkék tengert bámuljuk. Hihetetlenül kommersz és sablonos, de mennyire jó már.:)

Szuperság(ok)

Bár már mára is megvolt a napi kiakadásom, de ezt most hagyjuk. Mert sokkal szuperebb hír, hogy június elején megyünk Sunnyékkal Krakkóba.:) Salalalala.:) 

Meg az is tök jó, hogy olyan szülinapi ajcsit is kaptam még februárban, aminek holnap jön el az ideje... úgyhogy megint Operába megyek.:) 

Sok

nincs kedvem. nincs jó kedvem. konkrétan elegem van. az idegeim tropára mentek az elmúlt két hétben. naponta hatszor kapok ideggörcsöt és annyira messze még a vége, hogy fogalmam sincs mi lesz addig. anyu mindenre extra módon rápörög és konkrét összeesküvés elméleteket gyárt, a munkaidőm jelentős részében vagy vele beszélek és próbálom megnyugtatni vagy egyeztetek vevővel, ügyvéddel, ingatlanossal, költöztetővel, szomszéddal, Kevinnel, bárkivel, mindenkivel, faszikvan. és totál felcsesz, hogy a bátyám mindeközben sehol, mert ő fáradt (én persze sosem), ő dolgozik (igen, én csak unaloműzés miatt járok be) és mindenre jó hivatkozási alap, hogy ő nem ér rá, mert van egy gyerekük. semmiben nem segít, semmit... és tegnap feltette az i-re a pontot azzal, hogy még át sem mentek anyuhoz anyák napja alkalmából, pedig  negyed óra sétára laknak tőle. no comment.