Non plus ultra

Gondoltam, még megfejelem ezt a hetet azzal (mármint az előzőt, mert már hétfő van), hogy Oscar gálát nézek.:) Annak ellenére, hogy nem szerettem a Saul fiát, drukkolok neki, meg Leonak, meg Mark Ruffalonak, mert nekem ő nagy kedvenc. A hét egyéb dolgairól meg majd holnap.:)

A mai program

Egy emeletes szülinapi Eszterházy és répatorta, amiről majd reggel kiderül, hogy megáll-e a lábán.:) És a fondant virágok. Egy roncs vagyok egyébiránt. 

Meglepetééés

Kaptam valami szuper kis krémet a szememre, amitől a helyzet természetesen sokkal rosszabb lett... annyira elegem van. És, hogy miért vagyok még ébren negyed háromkor, arrról majd máskor. De azt azért el kell mondanom, mennyire vicces, mikor készülsz egy meglepivel (amire vonatkozóan konkrét információkat kaptál), majd kiderül, hogy a meglependő személy mindenre vágyik, csak arra nem, amivel meg kívánod lepni.:) 

A diétám margójára

A tegnapi nap fénypontja az volt, mikor összetalálkoztam a lépcsőházban az egyik munkahelyi szomszédbácsival... nem ismert meg, de mikor rájött a liftben, hogy ki vagyok csak ennyit mondott: "Ó, meg se ismertem Perlácska, úgy megváltozott. Kövérebb tetszett lenni, nem?" Hahaha. Kedvem lett volna hangosan felröhögni, meg benyögni, hogy kedves tetszik lenni, de nyilván nem tettem.:) Amúgy meg nem értem, mert azért nem arról van szó, hogy hirtelen ledobtam negyven kilót és wáo. Oké, van honnan fogyni, de azért kövér eddig sem voltam (a saját kategóriabesorolásom szerint), a 3-4 kiló fogyást meg nem érezném ennyire drasztikus változásnak. Ezek szerint de. Na mindegy.:) Azért örülök, mert a diétám úgy tűnik, hozta a kívánt hatást és majd fél év után elmúltak a kiütéseim (lekopogom) és már a legragaszkodóbb foltjaim is múlóban vannak (lekopogom). Mondjuk egy vagyont költöttem magamra és néha nagyon elkeserítő volt a helyzet, borzasztó volt, pedig "csak" kiütések voltak (sok és sok helyen), de sokszor azt hittem a bőröm le tudnám vakarni és néha semmi, de semmi nem segített. Olyan volt az egész, mint egy tippverseny, a cukorbetegségtől a himlőn át volt minden, mire kiderült, hogy szimplán "csak" candidám van és feltehetően az okozza a bőrpanaszokat. A diétát hamar megszoktam, és az egész ritka vétkezéseimtől eltekintve nagyon szigorúan tartottam és tartom is még pár hónapig. Egy epicutan allergiateszt azért még kinéz, mert a szemkörnyéki ráncaim valójában valamilyen allergiás ekcéma miatt alakulnak ki folyton és már belefáradtam a kísérletezésbe, hogy mi az amit elbír a bőröm és mi az amit nem. Hát így. Alakulok, az a lényeg.:)

Utóirat: Már megint megjegyezte valaki, hogy húúú, mennyit fogytam. Mondom kemény 3 kilót. Mire felvilágosítást kaptam, hogy kb. mintha tíz lenne. 

Távirati stílusban

Megfájdult a torkom. A lehető legrosszabbkor. stop.
Nemcsitrit eljegyezték. Borzasztóan örülök. stop.
Süt a nap. stop.
Továbbra is nagyon fáradt vagyok. stop.
A mai cukiság. stop.

Röviden a lényeg

Az van, hogy ha ennek a hétnek vége, kicsit vissza kell vennem a tempóból, mert ugyan tök jó ez a pörgés, hogy mindig van valami, hogy mindig megyünk valahova, sok a program, élmény, satöbbi, de baromira el vagyok fáradva. Túlontúl el vagyok fáradva, plusz a kevés alvástól megint visszajöttek a ráncok a szemem alá. Egyébiránt ez pont nem az a nap, amikor ilyen picsányi dolgokkal egy századmásodpercig is komolyan foglalkoznék, mert mondjuk a kolléganőm épp a műtőben van és ehhez képest részletkérdés, hogy hogy nézek ki. 

Megint

...egy évvel öregebb érettebb lettem.:) Végre harminchét. És csak azért végre, mert már tavaly azt hittem, hogy 37 lettem... így az idő most már feloldotta ezt az anomáliát.:) Nagyon furi volt, hogy egy csomó olyan embernek eszébe jutottam, akikkel az elmúlt 6-8 évben semmilyen, de tényleg az ég világon semmilyen kapcsolatban nem voltam, most meg eszükbe jutott, hogy szülinapom van. Nem volt mondjuk baj, csak furcsálltam.:) Kevintől szuper ajándékot kaptam, úgyhogy mehetek újra Fessneki festésre. (Már egyszer voltam korábban (akkor ajándékba festettem) és nagyon nagyon élveztem.:)

...én igen nagy vétkem

A mai napról eddig ennyit.:) Nem tehetek róla, kaptam.:) És csak két kocka volt.:) (Egyébiránt rohadt finom.)

Amúgy pusztán csak fogyókúra miatt soha nem lennék ilyen mártír, hogy nem eszek még egy icipici csokit sem, ha megkívánom. Más kérdés, hogy ritkán kívánom. 

Egy bolond nap margójára

Ez kétségtelenül egy hülye nap. A ház eladása körül volt némi fennforgás, aminek egy része (a legnagyobb), csak anyukám túlaggódásának volt köszönhető, de azt hiszem sikerült megnyugtatnom. És végülis ez a lényeg. (Amúgy tudom, hogy a végülis szót külön kellene írni, de egyszerűen nem szeretem külön írni.:)

Aztán az is történt ma, hogy leadtam a pluszmunkám és hétfőn meg is kapom érte a manit, amit persze már előre elköltöttem mert abból vettem a szupi kis új telefonomat. Cipőre nem sok maradt.:) Sebaj. Amúgy dög fáradt vagyok, éjfélig dolgoztunk és csak azért nem voltam fent reggelig, mert Kevin cuki volt és segített. Egy óra volt mire ágyba kerültünk, korán csörgött az óra, úgyhogy most már csak arra vágyom, hogy beüljek a tv elé Sherlock és Watsont nézni. Viszont még ennél is jobban felvillanyoz a holnap este gondolata, mert Operába megyünk (már Kevin sem tudott ellenállni a véget nem érő áradozásomnak) és sikerült jegyet szerezni a Manon főpróbájára. Tökéletes elő szülinap lesz.:) 

Zene

Felismerés

Tegnap hazafelé, mikor felszálltam a villamosra rám nézett egy nő és kedvesen szóra nyitotta a száját, hogy üljek le a helyére... egy röpke századmásodperc alatt átfutott az agyamon, hogy basszus, nem lehetek ennyire kövér, hogy terhesnek nézek ki, pont most, mikor a "színes diétámnak" (Kevin után szabadon) köszönhetően lazán leugrott rólam három kiló... mire ráeszméltem, hogy valójában a mögöttem álló idős néninek akart szólni, csak azzal a lendülettel, ahogy felszálltam, pont betakartam a képbe... 

Ide nekem a tavaszt

Megláttam ezt a ruhát és annyira megtetszett, hogy rögtön elképzeltem a tavaszt...

valahogy így...

Közlemény

Áll egy bringa a téren,

 aminek egy csomó piros lufi van kötözve a kormányára.

(És tényleg lufik, hazafelé lefényképeztem)

A hétvége képekben

Vettem egy csini zöld (ennél sokkal zöldebb, mint amilyennek látszik) blúzt, és még az is megtörténhet, hogy a zöld lesz az új őrület, mert már most nagyon szeretem és passzol is a "balatonzöld" szememhez. Ami amúgy nem olyan zöld, mint amikor olyan gyönyörű a Balcsi, hanem amikor olyan piszkoszöld, de szerintem akkor is szép (mármint a Balaton, szóval tök jól együtt tudok élni a szemem színével).:) 

A csodás rózsák az asztalon, csak úgy, és a szódás kenyerem, ami egyre finomabb, így már muszáj volt megmutatni.

Az nincs rajta a képeken, hogy megnéztük a moziban a Saul fiát... és sajnos nem tetszett. Hülyén hangzik azt mondani egy ilyen filmre, hogy tetszett vagy nem tetszett, így talán jobb, ha azt mondom, hogy nem talált el igazán, nem érintett meg úgy, ahogy "kellene". Persze értem és éreztem a lényegét, a borzalmakat, a mondanivalóját... de nem merevedtem a moziszékbe és maga a film nem hagyott nyomot bennem.:( Vagy legalábbis nem olyat, amilyet feltehetően akartak, hogy hagyjon...

Álmaimban Amerika

A hétvégén New Yorkban voltunk Kevinnel (álmodtam), és annyira szeretem, hogy ilyen sokszor és ilyen intenzíven álmodom. Olyan valóságos néha minden, ami éjjel velem történik, hogy reggel komolyan össze vagyok zavarodva... de mivel kevés kivétellel legtöbbször valami jót álmodom, ezért ezt eléggé élvezem. New York meg egyszerűen csúcs.:)

Kérdések és válaszok

Reggel, mikor 8.28-kor beléptem a postafiókomba, már tudtam, hogy ez a nap is egy olyan nap lesz, amikor felteszem magamnak a szokásos kérdést... amire tudom a választ is, és teszek is a válaszért... szóval nem csak úgy lógok a levegőben és tehetetlenül vergődök (ezen túl vagyok) csak addig is ki kell bírni az ilyen napokat is. De mindegy is, mert nem erről akartam írni, hanem a hétvégéről, meg mindenféléről, de most nem tudok, mert a 8.28-as levélnek köszönhetően kurva sok á pardon, nagyon sok munkám lett, s.o.s. persze.:)

Lányos

És megint itt gőzölög a forró fahéjas kürtöskalács a kezemben...:) mert cuki vagyok.:) Hát persze.:) A kolleginákkal a Bocanovaban vacsorázunk, finomat ettem és Juhász rozét ittam (az egyik kedvencem) bár nem szabadna, némi kilengést megengedek magamnak.:) Rossz lány.:) Lányokról jut eszembe, az éjjel bloggerinákkal álmodtam, ami csak azért vicces, mert Pilla kivételével mindenki ismeretlen.:) 

Zseniális ötlet...

Nem értem, hogy fordulhatott meg bárkinek a fejében (mert ez egy konkrét ötlet), hogy menjek BK cégéhez dolgozni (wtf), mert pont most építi fel a csapatát és nyilván pont én kellek oda (nagybetűs WTF), és ne legyek már a magam ellensége, mert legalább a másfélszeresét vagy dupláját keresném a mostani béremnek... és gondolom, az a szitu, hogy BK lenne a főnököm, nyilván csak engem zavarna. Hangosan röhögök, mert viccnek óriási... amúgy meg előbb mennék BKV ellenőrnek.

Minekután mostanság többen megdicsérték a frizurám, sőt mi több, volt aki konkrétan tudni akarta, hogy ki a fodrászom... így arra jutottam, Feri tud valamit.:)

Babona

Vicces, hogy van, amit azért nem merek leírni (jó változás), mert félek, hogy akkor egyből megint rosszabb lesz. Szóval erről inkább hallgatok. 

Öregszem?

Egy kis hétvégi elhajlás egy fél hétre kiüt. wtf. Amúgy a múlt hét (a rossz dolgok ellenére) nagyon jól sikerült, pénteken igazi kikapcsolós flow programom volt, szombat este barátok jöttek hozzánk kicsit mulatkázni, társasoztunk, ettünk-ittunk, jókat röhögtünk... de fél háromkor ágyba kerülni... basszus, nem hiszem el, hogy megérzem.:)

A találkozás

Kevin tejfakasztó buliban, ezért nem tudok neki most ujjongni, így itt mesélem el hirtelen, hogy mennyire csodás első találkozás volt ez az este az Operával. Hogy maga az épület eszméletlenül gyönyörű, azt nyilván nem kell ecsetelnem, de azért azt elmondom, hogy konkrétan leesett az állam, hogy mekkora hatalmas az a színpad. 634 nm pontosan (nem tolom fejből a méreteket, a wiki mondta meg :). Jesszus. Órási. A miénk vagy ötször beleférne.:) Maga a darab meg tényleg varázslatos. Libabőr. A zene nyilván tökéletes. De maga a játék, a díszletek, a jelmezek, a koreográfia, a fények, a táncosok... ah, komyolan libabőr volt, meg meghatódottság. Csodálatosfantasztikus. Nagyon nagy élmény volt, nagyon örülök, hogy láthattam. És bár nem vagyok egy rajongó típus, de nem lennék nő, ha nem említeném meg, hogy Leblanc Gergely mellett nem lehet szó nélkül elmenni (még akkor sem, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy már az is liliomtiprás, hogy egyáltalán ránéztem :), na de komolyan, hogy lehet egy pasinak ilyen alakja? :) Az biztos, ha anno elképzeltem valahogy Rómeót, valami hasonlónak képzelhettem és pont egy olyan Júliával, mint Felméry Lili. Az egész maga a tökély.:)

Úgy döntöttem

Minden jel szerint ez a nap egy picsaszar (bocsánat, de ezt a jelzőt találom a legkifejezőbbnek az ilyen napokra, mint a mai) nagyon rossz nap, de úgy döntöttem ez egy jó nap lesz. Jó dolgokra gondolok. Jó dolgokkal foglalkozom. Jaj nem, azt nem lehet, akkor nem dolgoznék egész nap. Na mindegy. De este Opera... na és az már valami.:) Ma még nem akarom megszegni a szigorú diétám (ezt szombatra tartogatom), de erőst szükségem lenne egy pohár pezsgőre (mint kötelező színházi kellék) vagy valami erősebbre.

Óh, az Opera

Teljesen oda vagyok meg vissza, hogy csütörtökön megyek az Operába Rómeó és Júliát nézni.:) Ezdeszuper.:)