Nem meglepő módon, elfelejtettem a jelszavamat.:)

Itt

Írtam. Elveszett. Én nem vesztem el, de nem kezdem újra. Majd holnap. Ezer mesélnivaló van. Most épp a drukkerek intenzív társaságát élvezem. :)

Merénylet

Lőjetek le, ha még egyszer eszembe jutna Kőbánya-Alsónál messzebbre utazni bárkivel, Kevinen kívül.:)

Amúgy minden szuperság.:) Bővebben majd othonról.

Célcucc

Nem tudom szavakba önteni mennyire fáradt vagyok mentálisan és idegileg. Már megint nekem kell minden kurva problémát megoldani, megint én vagyok az összekötő, a kommunikációs csatorna, az egyeztető, a minden. Már sírni tudnék, annyira elegem van. Az éjjel alig aludtam. Negyed négykor megébredtem, iszonyú melegem volt, aztán egyre idegesebb lettem tőle, hogy nem tudok aludni és ezért fáradt leszek, ettől persze még inkább nem tudtam elaludni, aztán elkezdtem kattogni a dolgokon és azzal szórakoztattam magam, hogy hatvanhatszor eljátszottam, hogy mit fogok mondani ebben meg ebben a szituációban, hogy milyen variációk vannak, hogy mi a legjobb meg a legrosszabb forgatókönyv. Reggelre ennek az lett az eredménye, hogy már egy konkrét szikla volt a gyomromban. De megtudtam Kevintől, hogy ő éjjel egyre arra ébredt, hogy valami nagyon büdös, mire kiderült, hogy kutyi odakakilt (pontosabban fosott) a szőnyegre az ágyunk mellé (lehet, hogy valami baja volt, mert sosem csinál ilyet), Kevin elkezdett takarítani, én meg úgy tűnik, legalább abban a három órában baromi mélyen aludtam, amíg aludtam, mert mindebből semmit nem vettem észre. Reggel aztán gondoltam felpróbálom újra a "célcuccom" és ha jó, abban jövök dolgozni. A "célcucc" egy nadrág, amit kábé két hónapja találtam egy turiban, de annyira színes vidám volt, hogy nem tudtam otthagyni, pedig cseppet kicsi volt rám. Hiányzott úgy 5-8 centi, hogy össze tudjam gombolni. És ma fogtam, felhúztam és mintha rám öntötték volna. Szóval örüljünk annak, aminek lehet.:) Tudom amúgy, hogy a problémák majd megoldódnak, csak túl sok kicsit. Vagy én kezelem baromi rosszul a dolgokat és egyébként sokkal lazábban kellene venni... nem tudom. Vagyis biztos vagyok benne, hogy nem, azért egy ingatlan adásvétel komoly dolog, az ember nem lazázza el, pláne, ha három is történik egyszerre. Szerencsére már csak kettő miatt kell aggódni.:) Jövő hét csütörtöktől pedig már csak egy miatt.:)

Hazafelé

Egy bogár zümmög mellettem. Várom, hogy induljon a hév.

Almás pite

Fruzsi kérdezte, de hátha mást is érdekel, itt az almás pite receptje.:) (Az eredeti innen, ezt módosítottam.)

Hozzávalók

A tésztához
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg teljes kiőrlésű zabliszt
20 dkg fehér liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só
6 dkg xilit
2 db egész tojás
20 dkg kókuszzsír (olvad állapotban)
2 dl görög joghurt

(A fehér liszt helyett persze lehet csak teljes kiőrlésű liszttel is csinálni, én úgy is csináltam már, meg így is. Mindenhogyan nagyon finom lett.:)

A töltelékhez
2 kg alma
fél citrom leve
2 ek fahéj
2,5 ek xilit

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy nagy gáztepsit béleljünk ki sütőpapírral.

Keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd adjuk hozzá a tojást, kókuszzsírt és görög joghurtot. Alaposan gyúrjuk össze (egy rugalmas tésztát kell kapjunk), majd tegyük hűtőbe (kicsit megszilárdul, utána újra át kell gyúrni, hogy visszalágyuljon).

Az almákat reszeljük le, nyomjuk ki a levét, adjuk hozzá a fahéjat, a fél citrom levét, a xilitet és keverjük össze.

A tésztát vágjuk két részre, nyújtsuk ki a tepsi méretére. Fektessük a tepsibe, tegyük rá az almát, majd tegyük a tetejére a másik kinyújtott tésztát.

A tetejét kenjük meg tojásfehérjével, és alaposan szurkáljuk meg villával.

Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük, míg szép, világosbarna színt kap. 

Kicsit szomorkás a hangulatom

Kukába való ez a nap. Már reggel igen lehangolt voltam, bejöttem dolgozni, ahol ma rajtam meg a főnökömön kívül csupa új ember van... és már más arcok köszönnek vissza a régi emberek régi íróasztala mögül. Rosszul viselem ezt a fajta változást és ezt kimaxolta az elmúlt három hónapban a munkahelyem. 

Aztán nem sokkal később lesújtó hírt kaptam, pont az egyik "volt" kolléganőmtől, ami pluszban rátett egy lapáttal a hangulatomra. Nem tudok mit mondani. Nem tudok semmi olyat mondani, amiben hiszek. De még ha hinnék is, furán hangzana. Mert annyira reménytelen. Minden. Ez az egész. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Már csak csoda segítene, hogy meggyógyuljon. Azt hiszem. És nem, nem akarom, hogy újra eszembe jusson az a sok minden, amit apuval végigcsináltunk. Egyszerűen ki akarom zárni ezt az egészet. Képtelenség persze. De önző módon nem hagyom magam.

De azt mondtam már, hogy mennyire szeretem a Károlyi kertet? 

Vidámkodós

Az van, hogy nagyon rákaptam az almás pitére, meg úgy egyáltalán az almára. Úgy tűnik, ez az alma éve... úgyhogy ennyi erővel elutazhatnánk New Yorkba is (nem fogunk, de szeretek eljátszani bizonyos dolgok gondolatával).:) Viszont ez a pite isteni, teljes kiőrlésű meg cukormentes, rengeteg almával persze.:) Ma például ezt reggeliztem. Aztán búcsúebédelni voltunk a kollégákkal a Gozsduban (mert az egyik kolléganőnk elmegy) és egy olyan gyönyörű csokorral szaladgáltam a városban, hogy már attól jó kedvem lett. Nem mintha előtte rossz lett volna. Hihetetlenül feldob ez a jó idő, meg a napsütés, meg az is, hogy úgy tűnik egy laza munkahelyi nyár lesz az idei (most tudtam meg egy órája) (nem merem leírni, de ó yessss, annyira örülök). Na, például ez visszatart, mikor a váltáson gondolkodom. De ezt most hagyjuk. Almás pite van, meg szépvirág, meg tavasz. Meg este megint egy kis pakolás.:) De ma úgy csinálom, hogy ennek is örüljek.:)

Örülök

Nagyon jó volt ez a tanfolyam és nagyon jót tett nekem, hogy újra tanultam, mindenféle szempontból. Nem mondom, hogy csúcsszuper, hogy pont egy ilyen bazi nehéz nyelv a szívem csücske, de élvezem a kihívást és talán kellett ez az elmúlt pár év is, hogy kitartóbb legyek. Persze meglátjuk, a vak is ezt mondta. A csoport is nagyon jó, tök szuper kis estém volt velük, ami azért is jó, mert valahogy minden magamról alkotott elképzelés ellenére, mégis kicsit introvertált vagyok (ezt még leírni is fura) és annyira sok idő, mire önmagam leszek idegen emberek előtt, hogy nem éri meg a fáradtság. Aztán mégis mindig rájövök, hogy cimbizni milyen jó, és ha hagyom, hogy megkedveljenek meg megszeressenek, akkor mindig megkedvelnek, csak már ritkán hagyom, hogy odáig fajuljanak a dolgok.:) Valahogy mindig azt hiszem, hogy ilyennek vagy olyannak kellene lennem, hogy szeressenek... ami nettó baromság, mert egyrészt kinek kellenek olyan barátok, akiknek folyton meg kell felelni, másrészt meg az élet bizonyítja, hogy úgy is szerethető vagyok, ahogy vagyok... pontosabban, pont úgy vagyok szerethető, ahogy vagyok. 

Outfit

A piros cipő régi vágyam volt, piros (mintás) szoknyám meg nem volt már 13 éve.:)

Zanzásítva

Idő közben rengeteg dolog történt. Anyut elköltöztettük, a cuccait raktárba, őt hozzánk. Amúgy egész jól elvagyunk, igyekszem türelmes lenni, néha nem megy, de tényleg igyekszem jó gyerek lenni.:) A lakását átadtuk, szuper, ez már önmagában megérne egy üveg pezsgőt, mert nem szerettem azt a helyet, ahol élt, és nagyon örülök, hogy onnan elkerült. De pezsgőt majd csak akkor, ha már beköltözött az újba. Az még pár hét. A hétvégén a "régi" házban is pakoltunk még, lassan de biztosan annak is vége, még vár rám néhány konfliktus emiatt a bátyámmal, de ha ezen túl leszünk, akkor is bontok egy üveg pezsgőt. (Sok lesz a piálás.:) Vasárnap a telken voltunk, ahol a természet megint megpróbálta átvenni az uralmat a kert felett, úgyhogy egész nap füvet nyírtam, élveztem, jó volt, de estére totál kipurcantam. A múlt héten voltam kicsit kikapcsolódni és kicsit bandáztam, jó volt, most tényleg igazán kikapcsolódós volt, BK is ott volt, hónapok óta nem találkoztunk és megint tartottam tőle, hogy "hogy fog viselkedni", de annyira normális volt és jófej, hogy meg is voltam lepődve, nem volt se túl sok, se túl kevés, tudtunk értelmesen dumálni, és nem vette elő az évtizedes lemezt, hogy mi lett volna, ha. Szóval tényleg tök jó volt.:) Közben ugye a félévzáró teszten is túl vagyok, aminek ugyan nem volt túl nagy jelentősége, de azért örülök, hogy nem vagyok teljesen tudatlan, de tudom, hogy mi az ami a puszta tippelésnek volt köszönhető, úgyhogy van mit tanulnom a nyáron is. Ma még egy utolsó óra és egy picit lazulunk a csoporttársakkal is. Az éjjel azt álmodtam, hogy I.-vel, BK-val, és Kedvesatival interjút csináltak valami szabadidős lapban a túrázázás szeretetéről. A lapban összesen négy emberrel csináltak egy-egy interjút én meg megdöbbenve olvastam, hogy ugye ez valami vicc, hogy abból három ember a múltam egy-egy konkrét darabja, ráadásul a túrázásról beszélgettek.:D Vicces álom volt. Visszaszámolok, lassan évadot zárunk, és ugyan fogalmam sincs, hogy az idei nyár egy szopórolleren történő utazás lesz a munka szempontjából, vagy valami lazulós kis pihentetős séta, de mindenesetre várom. cserébe hoztam egy csomó képet, ó és pénteken még az outfitemet is lefotóztam, úgyhogy mindjárt azt is megmutatom.:)

Ez a szupi kis rózsaszín raktár

A Dunánál :)

Kilátás a munkahelyem hetedik emeletéről

A munkahelyem :)

Reggelente piac csak, hogy a napi alma adagom meglegyen :)

Ő pedig anyu cukker kiskutyija, imádom :)

Hogy mik vannak?!

Kilencven százalékosra írtam meg a félévzáró tesztemet, és ettől most roppant boldog vagyok! :)

Wtf

Sütézés volt ma, mert névnapoztunk. Egyszercsak megszólal az egyik kolléganőm: "Sokat egyél belőle Perla, mert irritálóan sokat fogytál."

Bocs.

Alakul. Halad. Történik.

Túl sűrű az élet. Már ha illik ilyet mondani az életre.:)
Anyu lakását pénteken eladtuk. Hétfőn költözik. Az új lakást ma megvettük. Június végén költözik. A kettő közti időt együtt töltjük, és bár tudom, hogy nem lesz ideális a helyzet, de azért örülök. Hétvégén rengeteget pakoltunk, rendet raktunk, takarítottunk, rá fért már a lakásra, és remélem, azért anyu is valamelyest otthon fogja érezni magát.

És ma megint főzőcskézős kedvemben voltam (imádok főzni, de tény, hogy kényszerből szinte sosem főzök), hagyma, csirke, paprika, cukkini, némi kolbász, rá egy kis tojásos sajtos szósz... úr isten, fantasztikus íze lett.:) Főzés közben nagyon szeretek egy pohár bort eliszogatni, és tök fura, de bevillant egy kép, még kb. ezer évvel ezelőttről... csak akkor tészta készült, nem csak hús és nem tavasz volt, hanem ősz a Börzsönyben, és mennyire furcsa, hogy mennyire más volt az életem, és akkor biztos nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen is lesz. És ez jó. És nem felejtettem el a pizzázást sem.:) Néha vannak ilyen kódolt üzeneteim, ezt nézzétek el nekem.:) 

Szóval főzőcskéztem, Kevin kicsit dolgozott, közben beszélgettünk, kortyolgattam az isteni finom boromat, és közben ez szólt a rádióban.:) Vicces.:)

 

Törökszegfű

Újfent el vagyok ragadtatva. A balett annyira csodálatos, hogy miközben nézed, mindent elfelejtesz, mindent kikapcsolsz és csak tátod a szádat a gyönyörűségtől. Nem, nem azért mert ilyen testű pasik rohangálnak a színpadon (egyébként nyakig fel vannak öltözve) :), hanem mert egyszerűen hihetetlenül szép, ahogy táncolnak.:) Még, még még, sokszor szeretnék menni az Operába.:)

Tegnap végre eljutottam Ferihez fodrászkodni, és már úgy vártam, hogy rittyent nekem megint valami jó frizurát, erre csinált belőlem egy Pistikét. Áááááá. Ki voltam borulva, az éjjel még jól el is aludtam a hajam, aztán reggel gyorsan megmostam, és így már nem is olyan borzasztó. Szóval csak 2-3 hét, és olyan lesz, amilyennek szerettem volna.:) 

Sikerült elég hamar hazaérnem (nyolckor), úgyhogy úgy döntöttem lazulás lesz. Töltöttünk egy pohár bort és nekiálltam cukkinis csirkefasírtot csinálni (első próbálkozás). Nagyon kezd belejönni nekem ez a sok zöldség, korábban alig ettem, most meg minden annyira ízlik. Na jó, nem minden, de próbálkozom.:) Közben Kevinnel megállapítottuk, ha nem vigyázunk ez a nyár is úgy fog eltelni, mint a tavalyi, hogy nem megyünk sehova, csak felújítunk, meg intézkedünk, mert anyu új lakásán is meg kell csinálni egy-két dolgot, anyósom lakásában is lesz némi felújítás és nálunk is be kellene fejezni ami elmaradt... és nem akarom, hogy ebből álljon ki a következő napsütötte négy hónap, úgyhogy holnap, ha nem leszünk túl fáradtak és lesz kedvünk (lesz-lesz), kinézünk a Rosaliára a Ligetbe.

A törökszegfű apukám kedvence volt

Ezek meg az isteni finom cukkinis csirkefasírtok

Görögzenenap

Ez csak egyet jelent, mélypont.:( Hagyjuk. Hosszú. Messzi.

De találtunk anyunak egy cukker lakást, nagyon örülök, jó helyen fog lakni, neki is tetszik és mindez megnyugtató... apró szépséghiba, hogy a tesóm megint minősíthetetlenül viselkedett. De tényleg hagyjuk. Utálom ezt az egészet, nekünk régen egy annyiratutijó családunk volt, még felnőttként is jártunk együtt nyaralni, szerettünk együtt lenni, olyan jó volt minden. Aztán jött a "sógornőm" és minden kezdett elromlani. Mikor konkrétan fizikailag bántott (a sógornőm), azon már nem tudtam túltenni magam, és oké, hogy nem vert meg, csak egy kicsit megráncigált, de azért ezt még senkiből nem sikerült kiváltanom, szóval nem oké. Aztán meghalt apu, és a maradék mindenség is darabjaira hullott és minden jó már csak szép emlék maradt.

Szóval görögzenenap. De csak azért, mert persze attól, hogy találtunk egy jó lakást, még nem szűntek meg a problémák, mert anyu, mint egy varázsló a cilinderből, mindig előkap egy újabb agyalnivalót, amin lehet aggódni, amivel engem jól fel lehet húzni. Hát így vagyunk. Ezt mondjuk akkor lehetne bírni maximum, ha nonstop vodkanarancsot ihatnék, de az alkoholizmus nem opció, így marad a görög muzsika. Tökélyre fejlesztettem, már nyitott szemmel is egy pillanat alatt Kefalónián vagyok és egy koktéllal a kezünkben heverészünk a napernyő alatt miközben a türkizkék tengert bámuljuk. Hihetetlenül kommersz és sablonos, de mennyire jó már.:)

Szuperság(ok)

Bár már mára is megvolt a napi kiakadásom, de ezt most hagyjuk. Mert sokkal szuperebb hír, hogy június elején megyünk Sunnyékkal Krakkóba.:) Salalalala.:) 

Meg az is tök jó, hogy olyan szülinapi ajcsit is kaptam még februárban, aminek holnap jön el az ideje... úgyhogy megint Operába megyek.:) 

Sok

nincs kedvem. nincs jó kedvem. konkrétan elegem van. az idegeim tropára mentek az elmúlt két hétben. naponta hatszor kapok ideggörcsöt és annyira messze még a vége, hogy fogalmam sincs mi lesz addig. anyu mindenre extra módon rápörög és konkrét összeesküvés elméleteket gyárt, a munkaidőm jelentős részében vagy vele beszélek és próbálom megnyugtatni vagy egyeztetek vevővel, ügyvéddel, ingatlanossal, költöztetővel, szomszéddal, Kevinnel, bárkivel, mindenkivel, faszikvan. és totál felcsesz, hogy a bátyám mindeközben sehol, mert ő fáradt (én persze sosem), ő dolgozik (igen, én csak unaloműzés miatt járok be) és mindenre jó hivatkozási alap, hogy ő nem ér rá, mert van egy gyerekük. semmiben nem segít, semmit... és tegnap feltette az i-re a pontot azzal, hogy még át sem mentek anyuhoz anyák napja alkalmából, pedig  negyed óra sétára laknak tőle. no comment.

Meg a bárányfelhők

Az van, hogy egy kicsit konkrétan tele van... az a bizonyos.

Öt napig lomtalanítottunk, konkrétan ideggörcseim voltak és nem akarok részletekbe menni, de a bátyám egy komoly csalódás számomra (nem, nem most csalódtam, csak most ez megint annyira szembeötlő volt) és ettől igazán szomorú tudok lenni. Kicsit kezd zavarni és nem vagyok tőle nyugodt, hogy a család problémái konkrétan már csak az én vállamat húzzák... és igen, borzasztó szerencsés vagyok (és boldog), amiért van Kevin és amiért Kevin olyan, amilyen és mindig minden körülmények között segít. Örök fájdalmam marad az életben, hogy apám meghalt, mielőtt megismerhették volna egymást. 

Utálom, hogy a vevő ignorálja a telefonhívásaimat, miután múlt héten kiderült, hogy még el se indította a hitelügyintézést és nehezen tudom elképzelni, hogy másfél hónap alatt mindent lezongorázik... de ne legyen igazam, mindenesetre jobb ha iparkodik, ha nem akarja, hogy a foglalója menjen a levesbe. Faszkivan, de tényleg, olyan egy tehetetlen pasi, hogy azt elmondani nem lehet.

Anyu a pesti lakását el szeretné adni, és új helyre akar költözni. Lett is egy  érdeklődő (aztán még egy), de ez is egy problémás ügylet és szintén faszkivan, amiért ezt is nekem kell intéznem. Plusz, új lakást keresnem anyunak, amire mondjuk szintén nem látok esélyt, hogy május közepéig realizálódik, ezért anyu átmenetileg majd hozzánk költözik.

Hogy a lakás egy konkrét szemétdomb, arról már ne is beszéljek, mert egy csomó cucc felkerült a lomtalanítás okán... ezer éves emlékek, könyvek, satöbbi, amiket nem akarok kidobni, de az egy négyzetméteres tárolónk még költözés óta fullra volt pakolva... ezt felrobbantottuk a hétvégén, meg a háló sarkát, ami még félig építési terület és még mindig várjuk a vízműveket, hogy leszereljék a régi konyhacsapot meg vízórát (wtf... mondom, hogy építési terület), szóval újra ösvényeken közlekedünk és nyilván, ha valahogy élni is, akarunk, amikor anyu oda költözik a kuttyal akkor pár hét alatt rendbe kell szedni.

Tegnap reggel kis híján balesetünk volt egy totálisan szabálytalanul (egyirányú utcában szembe a forgalommal) közlekedő taxissal, amiből aztán szóváltás kerekedett, a taxis megfenyegetett bennünket és lefotózta az autót. Király. Egy fél napig ideggörcsöm volt.

Tegnap felmondott egy kolléganőm. Igen, elkezdett süllyedni a hajó, ezért én is kezdem leporolni a B tervemet.

A NAV meg konkrétan elhúzhat a... oda... mert az, hogy egy adásvételi szerződésből nem tudja megállapítani egy ingatlan értékén, az nonszensz. Nyilván meg tudná, ha akarná... én meg kezdem hozzá szoktatni magamat a gondolathoz, hogy lenyelik a százhetvenhatezer forintomat vagy trenírozni magamat, hogy fellebbezés hegyekbe bonyolódjak.

Kicsit le vagyok fáradva. 

De hogy jót is mondjak.

Este végre találkozunk Sunnyékkal (testvérféle, de nem testvér, de úgy szeretem, mintha az lenne), szóval jó lesz, végre ezer év után dumálni. 

Nyolc és fél kiló mínusznál tartok és szorgalmasan dolgozom, hogy egy kicsit izmos is legyek. Szuperság. Az mondjuk fura, ha tükörbe nézek, úgy érzem, hogy "wow, de jól nézek ki", de ha lefotózóm magam, hogy majd lássam mennyit változtam, még mindig egy tehénnek látom magam. 

És kereken 80 nap múlva megyünk nyaralni. Igen, a helyzet határozottan megkövetelte, hogy telepítsek egy visszaszámlálót... ugyanakkor maximálisan megélem a jelent és nem csak a holnapot várom.:)

Első nap

Túl vagyunk az egyelőre maratoni hosszúságúnak tűnő, öt napos lomtalanítás első körén. ( A szüleim év elején eladott házáról van szó.) Fárasztó, konfliktusokkal terhelt pár nap lesz. De a nap süt, tombol a tavasz, a megtalált babám cicás rucija cuki és a virágos kesztyűm is feldob.:)

Sesincs

Persze még mindig nincs egy darab sárga cuccom se. 

És úgy tűnik, ma munkakedvem sesincs.:)

Kérdőjel

Lili (csíkos gomba) törölte a blogját.:( Valaki tud róla valamit? Vagy esetleg Te magad, Lili?

nemakaraom

nekem ez így nem fog menni. annyira király, hogy a nyakunkra ültettek valakit, valakit, aki ráadásul mindenhez ért. faszkivan. sírni tudnék.

De a törpök élete nem csak játék és mese...

Értékelem az elmúlt másfél évet. Holnaptól meg fülhallgatóval és zenehallgatással tolom végig a munkanapjaimat. Persze azért nem ez fog menni non-stop, csak a dalban megbúvó optimizmussal trenírozom a lelkemet.:)

Legyen vagy ne legyen?

Az mennyire oké, mikor az ember anyósa beszól (Kevinnek, mintha én ott se lennék), hogy "nincs ennek a lánynak új pasija?" wtf. És mindebből nekem azt kellett volna értenem, hogy ez egy bók, mert olyan jól nézek ki... Ja, én is így szoktam kedves lenni.:) Tekintve, hogy Kevinnek még az előző évszázadban a volt barátnője csalta és egy hülye kurvaként vonult be a köztudatba, gondolom ő még jobban örült ennek, az egyébként nem olyan vicces hangú beszólásnak (de nem tudom, mert ő meg se mukkant). Végül én voltam, aki szólt, hogy ezt ne tessék. Mert szerintem ez tényleg nem vicces. 

Legyen mindenki trampli, abból nincsen gond.:( 

Ne, ne legyen...

Update: 
Tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy mikor fut be az elnézést kérő telefon. 
Szóval "ne, ne legyen..." :)

Megkerültem

Úgy tűnik, egy hete nem írtam már.:( Nem szoktam ennyire nem ráérni, valahogy nem vagyok az a típus (és nem is ezért nem írtam), de tény, hogy hirtelen baromi sok dolgom lett (nem működik, hogy visszafogjam magam) és a heti kettő nyelvóra mellé még felvettem a heti két edzést és, festegetni is voltam és némi társadalmi életet is éltem, mert mostanában mindenki el van hanyagolva, és bár ez a sokminden tök jó, de azért mégsem tetszik, mert mindezért Kevinnel sokkal kevesebbet vagyunk együtt és ez nem jó, és sokkal jobb lenne (szerintem is), ha mondjuk csak három munkanapból állna a hét és akkor az embernek lenne ideje mindenre. Nem volt olyan nap a múlt héten, hogy este tíz előtt haza értem volna... és tudom, hogy magamnak csinálom, de ha az ember kezdeni akar valamit magával, akkor az már rögtön egy csomó idő.:) Na jó, nem nyüsszögök, mert a héten talán már tényleg itt a tavasz és bár megint olyan munkahelyi változások jönnek, amitől kiráz a hideg, de inkább arra gondolok, hogy a tervek szerint jövő hét végén elmegyünk kicsit Kevinnel Krakkóba (el sem hiszem:), mert az nagyon kell már nekünk. Lassan nekiveselkedünk a hálószoba befejezésének is, mert jelenleg még mindig katasztrofális és áldatlan állapotok uralkodnak, de lehet, hogy a nyáron anyu nálunk fog lakni pár hétig, szóval jó lenne, ha meglenne. Persze ettől függetlenül is jó lenne. Most csapongok, de nem baj. Közben volt ez a szuper ünnep, a Húsvét, amit azért imádok annyira, mert a friss kalács és főtt sonka íze verhetetlen és maga a mámor. Pláne, hogy én még ilyen finom vajat, mint ez a Lurpak, az életben nem ettem.:) (jajj, tudom már, van benne margarin is :(... nem baj, akkor is isteni) Ezzel persze egyúttal azt is elmondtam, hogy az elmúlt három napban nem diétáztam, de mert időközben arra is rájöttem, hogy éppen nyolc kilóval (!!!) vagyok kevesebb, mint tavaly ilyenkor, így ezt most nyugodt szívvel megengedtem magamnak.:) A kalácsot amúgy én sütöttem, Kevin imádja, és nyilván én sem tudtam ellenállni (nem is akartam).:)

Korán

Természetesen az esti mulatkázás kimerült egy laza vacsorában és fél tízkor már a zuhany alatt voltam, de mivel ez egy sokjelentésű gyűjtőfogalom, így ez is belefér.:) Most pedig irány az Alföld.

Rend a lelke

Ha már így alakult a reggel, kicsit pakolásztam az asztalomon, körbebástyáztam magam virágokkal meg rendet raktam, s most jól meg is mutatom. És mára végzetem és most teljesen váratlanul elmegyek egy icipicit mulatkázni és teljesen felelőtlenül figyelmen kívül hagyom, hogy reggel fél ötkor kell kelnünk. 

Morning

A mai reggelt azzal kezdtem, hogy beborítottam homoktövislével a fél asztalom.:) Élvezet volt feltakarítani.:)

Viszont

Ami viszont csúcsszuper és elmondhatatlanul csodás és fantasztikus és ohh, hogy pénteken lefoglaltuk a nyaralást és júliusban irány a tenger.:) Sokat hezitáltunk, hogy hova menjünk, végül az első gondolat győzött... mert abban biztosak voltunk, hogy most valami igazán pihentetőre vágyunk, valahova elrepülni, aztán élvezni napfényt a tengert meg az életet, kicsit mászkálni, kicsit pihenni, enni, inni, pancsolni.

Röviden

• A múlt héten volt volt mindenféle munkahelyi konflikt. Nem élveztem, de jó volt... mert kiálltam magamért és ezt élveztem és jó érzés volt.
• A menetrend szerinti első mélypont is eljött a nyelvtanulásomban... ez nem jó... de igen, most kell kitartanom.
• Egy szokásos kérdés is előjött bennem újra, hogy vajon, fontos vagyok-e valakinek, ha mindig én keresem, most több hét után újra én, a telefont nem veszi fel, és vissza sem hív. A szokásos kérdés... miért ragaszkodom, miközben évek óta egyértelmű a válasz... már nem vagyunk a vaj meg a kenyér... (ezt te mondtad, mikor a cilinderes szemüvegért vissza kellett fordulni)... de azt hiszem, már csak erőlködünk... pontosabban azt hiszem, már csak én erőlködöm.
• Voltam fodrásznál és Feri baromi jól levágta a hajam, és már laza volt minden, megtartom, muszáj, mert szeretem a frizurám.:)
• Vettem edzőcuccot, edzőcipőt, edzőmindent, mert ha már így belejöttem az életmódváltásba, jó lenne megmozdulni is.:)
• A hétvégén volt egy röpke Balcsipart.:) Szétfújt a szél, de jó volt. 

Hova lett?

Tudom, hogy nem lehet dolgokat újra ugyanúgy átélni. Tudom, hogy ami elmúlt, nem jön vissza már és vannak dolgok, amik nem lesznek már soha ugyanolyanok. Bárhogy is szeretnénk, bárhogy is akarjuk. Mégis, mikor valaki meghal apu családjából, úgy érzem, megint elveszett egy darab belőle, egy kis esély, hogy újra együtt kerekezzünk gyopároson, hogy ücsörögjünk a napsütésben, hogy elsétáljunk a fák alatt sakkozó öregek mellett, hogy együtt a piacra menjünk, hogy bármi, hogy valami újra megtörténjen... miközben tudom, hogy nem lehet, mert már meghalt... És azon kapom magam, hogy már csak akkor vagyunk ott, ha temetésre megyünk és hiába megyünk el újra és újra a rongyos macskaköves kis utcán, hogy újra lássam a nagyszüleim házát, hogy újra átéljem a kert végében álló téglafalon való életveszélyes ugrálást, hiába tudom, hogy melyik utcasarkon árulták a szikvízet és melyik ház udvarán az oltott meszet, hiába tudom, hogy kondul a templom haragja, már csak emlékek maradtak és hamvak a földben. Tudom, hogy az elmúlás az élet rendje, csak kurvára utálok szembenézni vele. 

Nem borultam meg, csak mélyen szomorú lettem, még akkor is, ha kevéssé mutatom és annyira borzasztóan nem volt kedvem írni a múlt héten, hogy inkább nem tettem. Majd ma pótolom.

Új élmény

Egészen komoly az élmény, amit most átélek.:) 

A kollégám (a férfi kollégám) reggel kitalálta, hogy ma nőnap alkalmából pezsgőzzünk (csupa női kolléga), úgyhogy ebéd után le is ment és hozott egy üveg pezsgőt. Igazán nem mondhatom, hogy sokat ittam (legalább másfél deci), de most, hogy csak igen ritkán és keveset iszom alkoholt, egész komolyan fejbe vágott, már-már becsíptem... ami egészen fura érzés délután háromkor, munka közben.:) 

Túl sok?

Igazán divatba jöhetne a harmincas korosztály körében is a húzós kocsi (utánfutó, guri-guri, tosziga, vagy hívjuk bárhogy), mert nekem már a hátam, derekam, karom, vállam, mindenem leszakad a táskámtól. Én igazán nem tudom mitől ilyen nehéz, de nem voltam rest és este lemértem... négy egész kiló... basszus, az sok, nem? Tekintsünk el a ténytől, hogy estére már legtöbbször legalább a duplájának érzem, plusz még néha egy külön szatyrom is van.:( Nyilván, azért nem járnék húzós kocsival... ;) de ilyenkor felmerül bennem, hogy mindenkinek ilyen baromi nehéz a táskája, vagy csak nekem sikerül valamit nagyon elcsesznem? 

Már megint

Soha nem tudunk úgy hazamenni az IKEA-ból, hogy a Fyndből ne húzzunk haza magunkkal valamit.:)

Sárgaság

A mai nap a későbbiekben sem lett sokkal jobb. Vagy háromszor voltam a főnökömnél, aki nagyon beszédes kedvében volt és egyszercsak megkérdezte, ugyan hogy állok most hangulatilag, hogy érzem itt magam... Azt tudni kell, hogy ennek voltak előzményei még decemberben. Akkor, egy hasonló beszélgetés alkalmával azt mondta, hogy szerinte nekem el kellene mennem, mert már nem vagyok itt boldog. Hahaha.:) Azóta eltelt pár hónap, sok mindenen változtattam, sok mindent átgondoltam és egyelőre nem megyek el, holott pár hónapja még biztos voltam benne, amint visszatörlesztem a laskára felvett munkáltatói kölcsönöm, veszem a kalapom és tovább állok. Ez úgy alakult, hogy holnap vehetném a kalapom.:) Sálálá... ez jó, ettől már felszabadultam.:) Hülye és önként vállalt kötöttség volt ez, de tavaly ez tűnt a legegyszerűbb és legjobb megoldásnak. Szóval, mehetnék, de nem megyek. Most még nem. Ennek több oka is van, nem megyek részletekbe, tök felesleges, de osztottam-szoroztam és egyelőre biztos vagyok benne, hogy így lesz jó. Egyelőre. Később meg majd meglátom. Szóval feltette a nagy kérdést, hogy hogy vagyok, én meg röviden tömören elmondtam és mondtam neki azt is, hogy egyelőre maradok, ha nem így képzelte, akkor ki kell rúgjon és végkielégítést kell fizessen, mert magamtól nem megyek el.:) Azt hiszem ezen meglepődött, de nem baj, szeretek meglepetést okozni. Persze nem akar kirúgni. Azt szeretné, ha boldog lennék itt. Hahaha.:) Szóval most így állunk. 

Ennél sokkal érdekesebb, hogy vágyom egy ilyen cipőre (mint a képen) és tegnap megint szuper élményben volt részem, mert filmforgatáson voltam, körbevezettek a stúdióban, díszletek közt, csomó érdekes dolgot megtudtam és bámulhattam, amíg nagy színészek keményen dolgoznak.:) Jó volt, na. De a cipő a legjobb.:) Sááááárga.:)

Cenzúra nélkül

Káromkodni fogok (sokat) és nem cenzúrázom, aki nem akarja, ne olvassa.

Én tényleg mindig veszek bérletet. Mindig. Sosem bliccelek. Jegy nélkül nem szállok tömegközlekedési eszközre. Becsületes polgárnak tartom magam. De hogy jóérzésű normális ember nem megy BKV, á pardon bocsánat BKK ellenőrnek, az biztos. Én például nem mennék. Nem mondom, hogy az összes ellenőr egy bunkó állat, de mondjuk én ma pont egy ilyenbe szaladtam bele. Kéri a bérletet. Mutatom. Persze akkor vettem észre, hogy basszus, tegnap lejárt. Nem ezer éve, csak tegnap. Két megállót jöttem, ez már a végállomás volt, gondoltam ez olyan emberi dolog, hogy elfelejtettem. Ott a többi bérletem, látszik, hogy mindig megveszem, nem egy bliccelő suttyó vagyok, aki azon spórol, hogy ezekre a szar járművekre megvegye a jegyet. Normálisan, minden hónapban megveszem. Bár, ez úgy tűnt, nem számít. És úgy tűnt, bár elfelejteni emberi, de nem egy emberi ellenőrrel futottam össze. Egy utolsó feledékeny senkiházi vagyok, aki most megfizeti a feledékenysége árát. (Az utolsó senkiházi nem volt benne, de amúgy ő mondta.) Mondtam, hogy leszállok és most azonnal megveszem. Á nem, olyan nincs. És ott nyomta meg a gombot. Mert az egy dolog, hogy kibaszott nyolcezer forintra megbüntet (értem, ez a dolga), de hogy még elkezd kioktatni, meg poénkodni, azt már nem. Kuss van bazmeg, kuss. Hallgass. Nem érdekel a véleményed. Végezd el a dolgodat, bármennyire is szemét a munkád és hallgass. Persze az tök rendben van, hogy engem megbüntetnek, miközben egyértelmű, hogy nem csaló vagyok, de vannak akikhez oda sem mennek, mert félnek tőlük, ugye nem kell mondanom. Mindegy. Elmehettem volna, mert nem volt velük közteres  és már leszálltam a villamosról, semmit sem tudott volna velem csinálni, de vagyok olyan barom, hogy nem mentem el, mert úgy vagyok bekötve, hogy azt tartom becsületesnek (hülye vagy Vesperla), ha fizetek, hiszen a szabályok szerint valóban jogtalanul használtam az a kibaszott tömegközlekedési eszközt. Fizettem, de akkor már nem voltam kedves, mert kihozott a sodromból ez a kiskirály, aki azt hiszi, hogy a világ ura és bárkit megalázhat, mert bkv ellenőr lett. Aki amúgy holnapután elvágná a torkomat, ha épp arra kapna utasítást. Az emberekből kiveszett az empátia, a megértés, az egymás iránti figyelem, igazából minden, ami a normális emberi közösségeket összetartja (ha így folytatják belőlem is kivész). Ez csepp a tengerben, de sajnos tényleg látszik, hogy vannak emberek, akiknek az okoz örömet, hogy rúgjanak embertársaikba. Nagyon kiborultam, még akkor is, ha csak nyolcezer forint (kiba sok pénznek tartom amúgy)... de végülis örüljek, hogy nem vertek meg. (Örülök.:) Még szerencse, hogy kivételesen volt egy tízes a tárcámban, bár sosem hordok magamnál készpénzt, de ha tizenhatezer forintra megbüntetett volna, tuti megütöm. Na mindegy. Végülis ő csak a munkáját végezte (ne ragozzuk, hogy milyen munka) és ha minden jól megy kap érte jutalékot és hónap elején többet visz haza, amiből majd elmegy nyaralni egy másik országba, ahol majd megbünteti az ellenőr, mert nem jó jegyet vett a metróra. És amúgy meg bassza meg. Igen, pont így.:)

via GIPHY

Laza

Mától van nálunk egy új lány, úgyhogy kicsit vissza kell fognom magam.:) Érdekes amúgy, hogy az ember pár év alatt, egy kis közösségben mennyire el tudja engedni magát. Legalábbis én el tudom.:) 

Takarékláng

Néhány nap távlatából már nem tűnik túl érdekesnek elmesélni dolgokat... mindenesetre végre kicsit vége a pörgésnek, amit tudom nagyrészt magamnak köszönhettem.:) 

Sok volt az éjszakázás mostanában, mert vagy a reptérre mentünk fogadóbizottságnak, vagy buliztunk vagy Oscart néztem vagy csak szimplán nem tudtam aludni. Közben megsütöttem az ominózus szülinapi tortát és megünnepeltük Aidát és odaadtam a festményt is, amit festettem (ez volt az a buli, amin Kevinnel karaokéztunk, ami nem az elfogyasztott italok mennyiségét, hanem inkább a buli minőségét mutatja és mindezt csak azért írom le, hogy sose felejtsem el... nem mintha tudnám:). Közben még bandáztam egyet a régi társasággal és voltunk bunkertúrán is (ami amúgy baromi jó és érdekes, úgyhogy menjetek ti is), meg voltunk látogatóban a kolléganőmnél a kórházban, intéztem hivatalos ügyeket plusz a munka plusz a lengyel.:) Így röviden ennyi, azt hiszem.:) Ma reggelre a torkom is úgy érezte, hogy a múlt héten elhalasztott fájását most már műsorra tűzheti, úgyhogy ezerrel kúrálom magam, mert még egy icipicit sem akarok lebetegedni. Azt viszont még el kell mondanom, hogy bár ritkán vagyok eltelve magammal, de vettem egy farmerruhát meg egy sötétkék éktalpú cipőt, és jól nézek ki, na (és ezt igen sokan meg is jegyezték).:) 

És a tortát muszáj megmutatnom, mert oly büszke vagyok rá.:) Potom 12 órám van csak benne, de megérte.:)

Non plus ultra

Gondoltam, még megfejelem ezt a hetet azzal (mármint az előzőt, mert már hétfő van), hogy Oscar gálát nézek.:) Annak ellenére, hogy nem szerettem a Saul fiát, drukkolok neki, meg Leonak, meg Mark Ruffalonak, mert nekem ő nagy kedvenc. A hét egyéb dolgairól meg majd holnap.:)

A mai program

Egy emeletes szülinapi Eszterházy és répatorta, amiről majd reggel kiderül, hogy megáll-e a lábán.:) És a fondant virágok. Egy roncs vagyok egyébiránt. 

Meglepetééés

Kaptam valami szuper kis krémet a szememre, amitől a helyzet természetesen sokkal rosszabb lett... annyira elegem van. És, hogy miért vagyok még ébren negyed háromkor, arrról majd máskor. De azt azért el kell mondanom, mennyire vicces, mikor készülsz egy meglepivel (amire vonatkozóan konkrét információkat kaptál), majd kiderül, hogy a meglependő személy mindenre vágyik, csak arra nem, amivel meg kívánod lepni.:) 

A diétám margójára

A tegnapi nap fénypontja az volt, mikor összetalálkoztam a lépcsőházban az egyik munkahelyi szomszédbácsival... nem ismert meg, de mikor rájött a liftben, hogy ki vagyok csak ennyit mondott: "Ó, meg se ismertem Perlácska, úgy megváltozott. Kövérebb tetszett lenni, nem?" Hahaha. Kedvem lett volna hangosan felröhögni, meg benyögni, hogy kedves tetszik lenni, de nyilván nem tettem.:) Amúgy meg nem értem, mert azért nem arról van szó, hogy hirtelen ledobtam negyven kilót és wáo. Oké, van honnan fogyni, de azért kövér eddig sem voltam (a saját kategóriabesorolásom szerint), a 3-4 kiló fogyást meg nem érezném ennyire drasztikus változásnak. Ezek szerint de. Na mindegy.:) Azért örülök, mert a diétám úgy tűnik, hozta a kívánt hatást és majd fél év után elmúltak a kiütéseim (lekopogom) és már a legragaszkodóbb foltjaim is múlóban vannak (lekopogom). Mondjuk egy vagyont költöttem magamra és néha nagyon elkeserítő volt a helyzet, borzasztó volt, pedig "csak" kiütések voltak (sok és sok helyen), de sokszor azt hittem a bőröm le tudnám vakarni és néha semmi, de semmi nem segített. Olyan volt az egész, mint egy tippverseny, a cukorbetegségtől a himlőn át volt minden, mire kiderült, hogy szimplán "csak" candidám van és feltehetően az okozza a bőrpanaszokat. A diétát hamar megszoktam, és az egész ritka vétkezéseimtől eltekintve nagyon szigorúan tartottam és tartom is még pár hónapig. Egy epicutan allergiateszt azért még kinéz, mert a szemkörnyéki ráncaim valójában valamilyen allergiás ekcéma miatt alakulnak ki folyton és már belefáradtam a kísérletezésbe, hogy mi az amit elbír a bőröm és mi az amit nem. Hát így. Alakulok, az a lényeg.:)

Utóirat: Már megint megjegyezte valaki, hogy húúú, mennyit fogytam. Mondom kemény 3 kilót. Mire felvilágosítást kaptam, hogy kb. mintha tíz lenne. 

Távirati stílusban

Megfájdult a torkom. A lehető legrosszabbkor. stop.
Nemcsitrit eljegyezték. Borzasztóan örülök. stop.
Süt a nap. stop.
Továbbra is nagyon fáradt vagyok. stop.
A mai cukiság. stop.

Röviden a lényeg

Az van, hogy ha ennek a hétnek vége, kicsit vissza kell vennem a tempóból, mert ugyan tök jó ez a pörgés, hogy mindig van valami, hogy mindig megyünk valahova, sok a program, élmény, satöbbi, de baromira el vagyok fáradva. Túlontúl el vagyok fáradva, plusz a kevés alvástól megint visszajöttek a ráncok a szemem alá. Egyébiránt ez pont nem az a nap, amikor ilyen picsányi dolgokkal egy századmásodpercig is komolyan foglalkoznék, mert mondjuk a kolléganőm épp a műtőben van és ehhez képest részletkérdés, hogy hogy nézek ki. 

Megint

...egy évvel öregebb érettebb lettem.:) Végre harminchét. És csak azért végre, mert már tavaly azt hittem, hogy 37 lettem... így az idő most már feloldotta ezt az anomáliát.:) Nagyon furi volt, hogy egy csomó olyan embernek eszébe jutottam, akikkel az elmúlt 6-8 évben semmilyen, de tényleg az ég világon semmilyen kapcsolatban nem voltam, most meg eszükbe jutott, hogy szülinapom van. Nem volt mondjuk baj, csak furcsálltam.:) Kevintől szuper ajándékot kaptam, úgyhogy mehetek újra Fessneki festésre. (Már egyszer voltam korábban (akkor ajándékba festettem) és nagyon nagyon élveztem.:)

...én igen nagy vétkem

A mai napról eddig ennyit.:) Nem tehetek róla, kaptam.:) És csak két kocka volt.:) (Egyébiránt rohadt finom.)

Amúgy pusztán csak fogyókúra miatt soha nem lennék ilyen mártír, hogy nem eszek még egy icipici csokit sem, ha megkívánom. Más kérdés, hogy ritkán kívánom. 

Egy bolond nap margójára

Ez kétségtelenül egy hülye nap. A ház eladása körül volt némi fennforgás, aminek egy része (a legnagyobb), csak anyukám túlaggódásának volt köszönhető, de azt hiszem sikerült megnyugtatnom. És végülis ez a lényeg. (Amúgy tudom, hogy a végülis szót külön kellene írni, de egyszerűen nem szeretem külön írni.:)

Aztán az is történt ma, hogy leadtam a pluszmunkám és hétfőn meg is kapom érte a manit, amit persze már előre elköltöttem mert abból vettem a szupi kis új telefonomat. Cipőre nem sok maradt.:) Sebaj. Amúgy dög fáradt vagyok, éjfélig dolgoztunk és csak azért nem voltam fent reggelig, mert Kevin cuki volt és segített. Egy óra volt mire ágyba kerültünk, korán csörgött az óra, úgyhogy most már csak arra vágyom, hogy beüljek a tv elé Sherlock és Watsont nézni. Viszont még ennél is jobban felvillanyoz a holnap este gondolata, mert Operába megyünk (már Kevin sem tudott ellenállni a véget nem érő áradozásomnak) és sikerült jegyet szerezni a Manon főpróbájára. Tökéletes elő szülinap lesz.:) 

Zene

Felismerés

Tegnap hazafelé, mikor felszálltam a villamosra rám nézett egy nő és kedvesen szóra nyitotta a száját, hogy üljek le a helyére... egy röpke századmásodperc alatt átfutott az agyamon, hogy basszus, nem lehetek ennyire kövér, hogy terhesnek nézek ki, pont most, mikor a "színes diétámnak" (Kevin után szabadon) köszönhetően lazán leugrott rólam három kiló... mire ráeszméltem, hogy valójában a mögöttem álló idős néninek akart szólni, csak azzal a lendülettel, ahogy felszálltam, pont betakartam a képbe... 

Ide nekem a tavaszt

Megláttam ezt a ruhát és annyira megtetszett, hogy rögtön elképzeltem a tavaszt...

valahogy így...

Közlemény

Áll egy bringa a téren,

 aminek egy csomó piros lufi van kötözve a kormányára.

(És tényleg lufik, hazafelé lefényképeztem)

A hétvége képekben

Vettem egy csini zöld (ennél sokkal zöldebb, mint amilyennek látszik) blúzt, és még az is megtörténhet, hogy a zöld lesz az új őrület, mert már most nagyon szeretem és passzol is a "balatonzöld" szememhez. Ami amúgy nem olyan zöld, mint amikor olyan gyönyörű a Balcsi, hanem amikor olyan piszkoszöld, de szerintem akkor is szép (mármint a Balaton, szóval tök jól együtt tudok élni a szemem színével).:) 

A csodás rózsák az asztalon, csak úgy, és a szódás kenyerem, ami egyre finomabb, így már muszáj volt megmutatni.

Az nincs rajta a képeken, hogy megnéztük a moziban a Saul fiát... és sajnos nem tetszett. Hülyén hangzik azt mondani egy ilyen filmre, hogy tetszett vagy nem tetszett, így talán jobb, ha azt mondom, hogy nem talált el igazán, nem érintett meg úgy, ahogy "kellene". Persze értem és éreztem a lényegét, a borzalmakat, a mondanivalóját... de nem merevedtem a moziszékbe és maga a film nem hagyott nyomot bennem.:( Vagy legalábbis nem olyat, amilyet feltehetően akartak, hogy hagyjon...

Álmaimban Amerika

A hétvégén New Yorkban voltunk Kevinnel (álmodtam), és annyira szeretem, hogy ilyen sokszor és ilyen intenzíven álmodom. Olyan valóságos néha minden, ami éjjel velem történik, hogy reggel komolyan össze vagyok zavarodva... de mivel kevés kivétellel legtöbbször valami jót álmodom, ezért ezt eléggé élvezem. New York meg egyszerűen csúcs.:)

Kérdések és válaszok

Reggel, mikor 8.28-kor beléptem a postafiókomba, már tudtam, hogy ez a nap is egy olyan nap lesz, amikor felteszem magamnak a szokásos kérdést... amire tudom a választ is, és teszek is a válaszért... szóval nem csak úgy lógok a levegőben és tehetetlenül vergődök (ezen túl vagyok) csak addig is ki kell bírni az ilyen napokat is. De mindegy is, mert nem erről akartam írni, hanem a hétvégéről, meg mindenféléről, de most nem tudok, mert a 8.28-as levélnek köszönhetően kurva sok á pardon, nagyon sok munkám lett, s.o.s. persze.:)

Lányos

És megint itt gőzölög a forró fahéjas kürtöskalács a kezemben...:) mert cuki vagyok.:) Hát persze.:) A kolleginákkal a Bocanovaban vacsorázunk, finomat ettem és Juhász rozét ittam (az egyik kedvencem) bár nem szabadna, némi kilengést megengedek magamnak.:) Rossz lány.:) Lányokról jut eszembe, az éjjel bloggerinákkal álmodtam, ami csak azért vicces, mert Pilla kivételével mindenki ismeretlen.:) 

Zseniális ötlet...

Nem értem, hogy fordulhatott meg bárkinek a fejében (mert ez egy konkrét ötlet), hogy menjek BK cégéhez dolgozni (wtf), mert pont most építi fel a csapatát és nyilván pont én kellek oda (nagybetűs WTF), és ne legyek már a magam ellensége, mert legalább a másfélszeresét vagy dupláját keresném a mostani béremnek... és gondolom, az a szitu, hogy BK lenne a főnököm, nyilván csak engem zavarna. Hangosan röhögök, mert viccnek óriási... amúgy meg előbb mennék BKV ellenőrnek.

Minekután mostanság többen megdicsérték a frizurám, sőt mi több, volt aki konkrétan tudni akarta, hogy ki a fodrászom... így arra jutottam, Feri tud valamit.:)

Babona

Vicces, hogy van, amit azért nem merek leírni (jó változás), mert félek, hogy akkor egyből megint rosszabb lesz. Szóval erről inkább hallgatok. 

Öregszem?

Egy kis hétvégi elhajlás egy fél hétre kiüt. wtf. Amúgy a múlt hét (a rossz dolgok ellenére) nagyon jól sikerült, pénteken igazi kikapcsolós flow programom volt, szombat este barátok jöttek hozzánk kicsit mulatkázni, társasoztunk, ettünk-ittunk, jókat röhögtünk... de fél háromkor ágyba kerülni... basszus, nem hiszem el, hogy megérzem.:)

A találkozás

Kevin tejfakasztó buliban, ezért nem tudok neki most ujjongni, így itt mesélem el hirtelen, hogy mennyire csodás első találkozás volt ez az este az Operával. Hogy maga az épület eszméletlenül gyönyörű, azt nyilván nem kell ecsetelnem, de azért azt elmondom, hogy konkrétan leesett az állam, hogy mekkora hatalmas az a színpad. 634 nm pontosan (nem tolom fejből a méreteket, a wiki mondta meg :). Jesszus. Órási. A miénk vagy ötször beleférne.:) Maga a darab meg tényleg varázslatos. Libabőr. A zene nyilván tökéletes. De maga a játék, a díszletek, a jelmezek, a koreográfia, a fények, a táncosok... ah, komyolan libabőr volt, meg meghatódottság. Csodálatosfantasztikus. Nagyon nagy élmény volt, nagyon örülök, hogy láthattam. És bár nem vagyok egy rajongó típus, de nem lennék nő, ha nem említeném meg, hogy Leblanc Gergely mellett nem lehet szó nélkül elmenni (még akkor sem, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy már az is liliomtiprás, hogy egyáltalán ránéztem :), na de komolyan, hogy lehet egy pasinak ilyen alakja? :) Az biztos, ha anno elképzeltem valahogy Rómeót, valami hasonlónak képzelhettem és pont egy olyan Júliával, mint Felméry Lili. Az egész maga a tökély.:)